Wednesday, March 24, 2010

Agnostopelma

Fernando Pérez-Miles és Dirk Weinmann jóvoltából egy újabb génusz és két új faj vált ismertté a tudomány számára.

Pérez-Miles, F. & D. Weinmann.
2010. Agnostopelma: a new genus of tarantula without a scopula on leg IV (Araneae: Theraphosidae: Theraphosinae). The Journal of Arachnology 38: 104-112.

Két új fajt írnak le Boyacá-ból (Kolumbia), amik különleges morfológiai jelleggel rendelkeznek: a negyedik láb végízéről hiányzik a talpkefe (scopula). Ez a jelenség meglehetősen szokatlan a Theraphosidae családban, mivel jelenleg egyetlen másik ismert génusznál figyelhető meg (lásd lentebb).  Az új génusz, Agnostopelma, bizonyos tulajdonságai miatt, úgy mint III-as és IV-es típusú csalánszőrök, az ivarhólyag kiterjedt algyűjtője és a hímtagon meglévő élek, a Theraphosinae alcsaládba illik.

A név eredete. A Görök Agnostos (ismeretlen) és pelma (talp) szavakból, amik a negyedik lábon található talpkefe hiányára utalnak.

Az Agnostopelma génusz különbözik az összes többi madárpókgénusztól – az Acanthopelma F. O. P.-Cambridge, 1897 kivételével – a negyedik lábon található scopula hiányában, az Acanthopelma nemtől pedig elkülöníthető az utótesten jelenlévő csalánszőrök, élekkel rendelkező ivarhólyag segítségével, valamint az Agnostopelma génusznál nem találunk merev tüskéket a végízek ventrális (hasi) oldalán. Az alsó ajkon (labium) található kevés számú kitinfog és a végízek rövidsége lehetővé teszi a megkülönböztetést a többi theraphosine (Theraphosinae alcsaládba tartozó) taxontól. Utóbbi jelleg jelen van a Magulla Simon, 1892 nemnél is, ettől a taxontól pedig a lábszársarkantyú hiányában, valamint a spermatartó és az ivarhólyag morfológiai vonatkozásában tér el az új génusz.

perez-miles_weinmann_2010_f1
Pérez-Miles & Weinmann, 2010 - 1. ábra: negyedik láb végíz, ventrális nézet

Relatíve kisméretű pókok, ez a nőstényeknél másfél centiméteresnél, a hímeknél pedig egy centiméteresnél is kisebb előtest hosszúságot jelent. A lábak sem hosszabbak néhány centiméternél.

A két új faj neve Agnostopelma tota és Agnostopelma gardel, előbbi a Muisca nevű természeti nép szent taváról, utóbbi a leghíresebb uruguyai tangóénekesről, Carlos Gardel-ről (1887-1935) kapta a nevét. Az A. tota hímek gnathocoxáján több kitinfog található, mint az A. gardel hímeknél, valamint az ízek kapcsolódásánál egy világosabb sáv figyelhető meg. A nőstények a spermatartók szerkezetében térnek el, továbbá az A. gardel nőstényeknél (az A. tota nőstényekkel ellentétben) a csáprágók alsó részén fogak találhatóak.
 
Aki képet szeretne látni, az kattanjon Rick C. West honlapján ide, vagy a TarantulaCanada honlapon ide és ide (A. tota - Martin Gamache képei, ezeket a képeket használták fel a cikkben).

Tuesday, March 23, 2010

Regi poen, uj flash

Kis reggeli moka, amit Szita Eva kuldott korbe a magyar pokaszoknak. Persze tudom hogy otthon mar delutan van, de itt meg nem.

Monday, March 22, 2010

30! A gephaz jelenti..

Haliho! Nehany Norbi (UPDATE) a teljesseg igenye es ekezetek nelkul.
#1 T-boy sajnos egyeb elfoglaltsagai (napi 8 ora a facebookon :P) miatt nem tud reszt venni tovabbiakban az ujabb RickWestwannabe-k fikazasaban a blog irasaban. Termeszetesen tovabbra is sok szeretettel varjuk a kommentjeit. A cyberter legszarabb logojarol sem kerul le. Viszont a logot nyugdijaztam es innentol csak az archivumban talalhato meg (mindenki sajat archivumaban gyk). Igyekeztem egy sokkal szarabb logot tervezni, emberek nelkul.
#2 Egy uj oldalpanel kerul bevezetesre az oszd meg es uralkodj. Ket kattintassal lehet google buzzon(zumm) vagy facebookon kozzetenni egy egy bejegyzeslinket. Mashol lattam otletet loptam.
Aki vette maganak a faradsagot, hogy kattintson ide az az a logoban felhasznalt kepek eredeti verzioiban gyonyorkodhet:
Zolee es Raptor helyet egy egy blondi vette at, Fince subfusca lett siler pediglen a szokasos ugropokos baromsagot tolja.
Fince aliaspocisubfakis.jpg picture by fincebRaptor alias KépZolee alias
Zolee aliassiler aljas

Tuesday, March 09, 2010

Találós kérdés: melyik faj a Grammostola Simon, 1892 génusz típusfaja?

Aki a fenti kérdésre a Grammostola mollicoma (Ausserer, 1875) választ adná, annak köszönjük a játékot, máskor több szerencsét kívánunk.

A kérdésre jelenleg a World Spider Catalog is ezt a rossz választ adja.


Kicsit jobban körbejárva a témát viszont feltűnik, hogy a G. mollicoma fajnak jelenleg két junior szinonimja van, tavaly még három volt. A harmadik a Grammostola pulchripes (Simon, 1981), a faj, amelyik tavaly még a G. mollicoma junior szinonimja volt, ám Ray Gabriel 2009-es cikke újraérvényesítette a fajt. Olvass róla a blogon! Ennek ellenére a WSC-ben továbbra is a G. mollicoma maradt a Grammostola típusfaja. Hogy miért? Azért, mert (valószínűleg) Gabriel nem nézett kellően utána a dolgoknak, hisz' cikkében is hibásan azt írja, hogy "Originally described as Lasiocnemus grossus by Ausserer in 1871, L. grossus was moved to the genus Grammostola in 1892; and although an earlier specimen, it was Ausserer's 1875 Uruguayan species Eurypelma mollicomum, which was destined to become the generic type for Simon's future new genus Grammostola." Magyarul: az eredetileg Ausserer által 1871-ben Lasiocnemus grossus néven leírt fajt 1892-ben a Grammostola génuszba került, és annak ellenére, hogy a L. grossus egy korábbi, hamarabb ismertté vált példány volt, Ausserer 1875-ös Eurypelma mollicomum fajának volt az a sorsa, hogy Simon új, Grammostola nevű génuszának típusfajává váljon.


Gabriel állítása szerint tehát a G. mollicoma volt kezdettől fogva a génusz típusfaja. Ez az állítás pedig hibás. Honnan is lehet kideríteni, hogy mi egy génusz típusfaja?


Abból a publikációból, amiben a génuszt leírják.


A modern taxonómiában ugyanis annak, hogy egy génusz érvényes legyen, az alapfeltétele, hogy a génusz leírásánál meg kell nevezni a típusfajt. Mondhatjuk úgy is, hogy a típusfaj az egy génusznak, ami a holotípus egy fajnak, azaz egyértelműen definiálja azt. Egy holotípus az a példány, ami biztos az adott fajhoz tartozik. Fontos, hogy a holotípus csak egyetlen példány. Előfordult már, hogy valaki leírt egy tudományra új fajt több (azonos vagy ellentétes nemű) példány alapján, azonban később kiderült, hogy a két (vagy több) példány nem ugyanazon fajhoz tartozik. Ebben az esetben a két (vagy több) példány (faj) közül az "tartja meg" az eredeti nevet, amit a szerző holotípusnak jelölt.


A génusznál valamelyest hasonló a helyzet. Pl. ha én leírom az Apropokia génuszt, és mellette leírok négy fajt, Apropokia sileri, Apropokia fincei, Apropokia raptori és Apropokia zoltani, továbbá az A. sileri fajt jelölöm meg, mint típusfajt, és később kiderül, hogy ez a négy faj nem egy génuszba tartozik, akkor biztos, hogy az Apropokia sileri az marad ebben a génuszban, a többit meg átpakolják máshova (feltételezve, hogy az Apropokia génusznak van létjogosultsága, azaz A. sileri rendelkezik olyan jellegekkel, amik okot adnak arra, hogy génusz szinten elkülönítsük más fajoktól). Erre a jelenségre majd a gyakorlatban is lesz példa az Aphonopelma Pocock, 1901 génusznál.


Lényeg, hogy Simon 1892-ben az általa egy évvel korábban Eurypelma pulchripes néven leírt fajt jelölte a Grammostola nem típusfajának.

Simon, 1892a 163. Oldal.


Később, Pérez-Miles és munkatársai 1996-ban úgy vélték, hogy a Grammostola pulchripes Simon , 1891 azonos a Grammostola mollicoma (Ausserer, 1875) fajjal, és az elsőbbség szabálya miatt a mollicoma specifikus név maradt meg, valamint a típusfaji státusz átszállt a G. mollicoma fajra. (Hasonló történt korábban a G. pulchripes és G. grossa fajokkal Schmidt, 1994 jóvoltából). Igen ám, de mivel tavaly a G. pulchripes faj újraérvényesítésére került sor, így a faj "visszakapja" típusfaji pozícióját is, amit a Gabriel cikk sajnos nem említett. Megkérdeztem erről a dologról egy nálam a pókokhoz sokkal jobban értő embert is, nevezetesen Norm Platnick-ot, és ő egyetért az általam leírtakkal: Yes, absolutely, pulchripes is the type, and if mollicoma is actually a separate species, it is not the type.

Mint tudjuk, a lónak is négy lába van, mégis megbotlik.


Bibliográfia:

  • Gabriel, R. 2009a. Notes on the taxonomic placement of Eurypelma borellii (Simon 1897), and Grammostola pulchripes Simon, 1892 (Araneae: Theraphosidae). Exotiske Insekter 73: 7-13.
  • Pérez-Miles, F., S. M. Lucas, P. I. da Silva Jr. & R. Bertani. 1996. Systematic revision and cladistic analysis of Theraphosinae (Araneae: Theraphosidae). Mygalomorph 1: 33-68.
  • Schmidt, G. 1994g. Grammostola pulchripes ist ein Synonym von G. grossa. Arachnol. Mag. 2(7): 23.
  • Simon, E. 1891f. Etudes arachnologiques. 23e Mémoire. XXXVIII. Descriptions d'espèces et de genres nouveaux de la famille des Aviculariidae. Ann. Soc. ent. Fr. 60: 300-312.
  • Simon, E. 1892a. Histoire naturelle des araignées. Paris, 1: 1-256.

Friday, March 05, 2010

Az "Arachne" 2010 januári számából, - avagy a "chicken spider" nyomában.

Az Arachne januári száma igen érdekes riportokkal és feljegytésekkel jelentkezett.
- Jegyzet a Pamphobeteus sp. platyomma szaporitásáról

- Egy tanulmányút élményei és feljegyzései a perui amazonasnál honos madárpókok felkutatásáról .

- Bagheera kiplingi, Peckham & Peckham 1896, - az első majdnem vegetáriánus pók.

Azt hiszem az első címhez nem szükségeltetik magyarázat, a cikk a Pamphobeteus sp. platyomma sikeres szaporitásával foglalkozik terráriumi körülmények között.Kezdettöl fogva tudósit az egyes lépésekről, a hím és nöstény kiválasztásától, a sikeres szaporitás után a kispókok elhelyezéséig és gondozásáig.
Szerző: Waldemar Schuchart
---------------------------------------------------------------------------------------------

A második cikk amelyre egy kicsit részletesebben kitérnék, Patricio E. Cavallo expediciójáról tudósit amely a perui amazonas esőerdeiben élő florát és faunát bemutatva, egy szines és érdekes túdósitás a Pacaya-Samiria természetvédelmi terület élővilágáról.
Súlypontként kitér az ún. "chicken spider" vagy ahogy a helybeli spanyolajkúak hivják "Arana Pollito" hangzatos nevek mögött rejtőző madárpókra is.
Nemrégiben újra szóbakerült egy bizonyos fórumon ( Arachnida)-a chicken spider neve, - sajnos a faj nevét illetően nem teljes pontossággal.
Ugyan Fince korábban ugyanezen fórumon már helyesen kifejtette az adott pók hovatartozását , szeretnék mégis egy pár mondatban a fajra kitérni.
Mint már tudjuk a "chicken spider" név mögött egy minden bizonnyal nagyobb testméretű Pamphobeteus sp. Peru faj rejtőzik. A szóban forgó fajról már korábban is emlitést tett egy másik madárpókkutató (Nicholas 1996, Nicholas 2005,) feljegyzéseiben. Egy riport a BBC rádioval 2003-ból "On the hunt for 'The Biggest Spider in the World'! "
Továbbiakban Rick C.West galériájában is Pamphobeteus sp. 3 Peru néven szerepel.
Patricio E. Cavallo szintén rábukkant az expediciója során az adott fajra . Szines képek az élőhelyről valamint egy részletes beszámoló a pók természetes körülményeiről, valamint a különböző fejlődési stádiumok, nagyságok is fotókkal kommentáltak.
Emellett a cikk megemlit még más helyi "ismerősöket" is, Avicularia sp. "Peru Purple", Cyriocosmus bertae, stb... élőhelyi fotóikkal.
Mindent egybevéve egy szuper cikk
-----------------------------------------------------------------------------------------------


Fotó: Robert L. Curry
Harmadszor egy rövid kis bemutató Ingo Wendt tollából amely rávilágit a Bagheera kiplingi kuriozumnak tekinthető sajátságos életmódjára. A természetes élőhelyi "táplálék" felvétel a (Vachellia spp.) akácfajta jóvoltából egy teljesen szokatlan - pókok tekintetébe ritka életmódra utal. A majdnem teljesen vegetáriánus ugrópók (Aranea:Salticidae) mellett a cikk még megemlitést tesz más génuszok képviselőiről is ahol a fiatal egyedek részben szintén vegetáriánus táplálékot(nektár) vesznek magukhoz..Nephila,Nephilengis, Argiope stb...
A cikket Robert L. Curry természetes élőhelyi fotói gazdagitják.
A témához kapcsolódó literatur:
Robert R. Jackson, Simon D. Pollard, Ximena J. Nelson, G. B. Edwards and Alberto T. Barrion (2001). Jumping spiders (Araneae: Salticidae) that feed on nectar. Journal of Zoology, 255 , pp 25-29
Herbivory in a spider through exploitation of an ant-plant mutualism.
Meehan CJ, Olson EJ, Reudink MW, Kyser TK, Curry RL.


Üdv Peter

















Saturday, February 27, 2010

Hírek a vörös góliátról

Rövid hír a vörös góliátról, amiről korábban Fince értekezett röviden a blogon (ITT). Az állatok a kereskedelemben Theraphosa sp. "Burgundy Goliath", Theraphosa sp. "Guyana" és ehhez hasonló néven futnak. Első nekifutásra az volt az általános nézet, hogy ezek az állatok egy tudomány számára jelenleg ismeretlen faj képviselői. Második nekifutásra pedig úgy néz ki, hogy ez az "új" Theraphosa több, mint 100 éve ismert faj, csak jelenleg egy rossz génuszban pihen, ezt előbb-utóbb természetesen korrigálni fogják az illetékesek. Az info Rick C. West-től jön. Az állat jelenleg érvényes tudományos nevéről nem kommentálok, annak ellenére, hogy tudom - az Augacephalus sp. "Mozambique" esetéből okulva.

Lyrognathus revízió

Február 18-án, csütörtökön napvilágot látott 2010 első madárpók-taxonómiai munkája, amit Rick C. West és Steven C. Nunn jegyeznek.

West, R. C. & Nunn, S. C. 2010. A taxonomic revision of the tarantula spider genus Lyrognathus Pocock 1895 (Araneae, Theraphosidae), with notes on the Selenocosmiinae. Zootaxa 2362: 1–43.

A génusz típusfaját - Lyrognathus crotalus -, mint megannyi madárpókfajt és génuszt, Reginald Innes Pocock írta le 1895-ben. Az állat (akkoriban) különleges tulajdonságai miatt, névlegesen a nagyon vastag negyedik láb és a negyedik láb teljes másodvégízét (ventrálisan) borító, osztatlan talpkefe (scopula) miatt egy új génuszt hozott létre a fajnak (Lyrognathus). Pár évvel később, 1900-ban Pocock további két fajt jegyzett le: Lyrognathus pugnax és Lyrognathus saltator. A génusz neve egyébként vélhetően a Görög eredetű lyra, mint hangkeltő apparátus alkotóeleme és a gnathos, mint állkapocs (pókoknál értelmezve a szájszervekre utal) szóösszetételből származik. A génusz egészen 1988-ig csak India északkeleti részéről volt ismert, amikor is Andrew M. Smith leírta a Lyrognathus robustus fajt Malajziából, a Cameron-magasföldről. Továbbá West 1991-ben leírt még egy fajt - Lyrognathus liewi -, ami Schmidt és von Wirth (1992a) szerint a L. robustus junior szinonimja.

Jelenlegi munkájukban West és Nunn három tudományra új fajt jegyeznek le. A fajok képei megtekinthetőek West honlapján, itt a fajok neveire kattintva:

Továbbá megtekinthető egy kép a Lyrognathus robustus Smith, 1988 egy nőstény példányáról is. Kitérnék itt most az etimológiára, azaz a nevek eredetére is, mert engem mindig érdekel, egy adott élőlény honnan és miért kapta tudományos nevét. A generikus névvel pár mondattal feljebb már foglalkoztam.
A L. achilles specifikus nevét Az Iliász Akhilleusz-áról kapta, különleges tarzális scopulája miatt (a végíz proximális végén egy "kopasz", scopula nélküli folt található).
A fuscus faji epithet jelentése latinul "sötét- barna/szürke".
A lessunda nevet pedig a Lesser Sunda szigetek nevéből képezték.

A cikk elég ütős, mind az élő állatok, mind a típuspéldányok szokásos fotóival. A nem fajainak nőstény példányaihoz közölnek határozókulcsot, a hímekéhez nem, talán azért, mert jelen pillanatban a L. saltator hímje nem ismert. A fajleírások mellett a fajok természetrajzáról is közölnek adatokat, ha ismert. A típuspéldányok vizsgálatából kiderült, hogy a L. pugnax a L. crotalus junior szinonimja, valamint a Selenocosmia lyra Strand, 1913 állítólag nőstény holotípusa egy ivaréretlen hím, ami hangkeltő apparátusa alapján nem Selenocosmia, viszont pontosan nem tudták megállapítani, hogy melyik génuszba is tartozik, ezért kétséges név (nomen dubium).

Sunday, February 21, 2010

Az elfelejtett Costa Rica-i - Megaphobema mesomelas


Ugyan az utóbbi években egy-két nagykereskedő és importeur jóvoltából újra megjelent a fentnevezett faj a hobbysták körében, mégis aránylag kevés póktartó rendelkezik gyüjteményében az adott fajjal. Talán a látszólag komplex tartási és szaporitási körülmények és előfeltételek lehetnek az okozói az utobbi időben lecsökkent érdeklődésnek a fajjal kapcsolatban. A továbbiakban szeretnék egy rövid összefoglalóban a faj tartásával, szaporitásával kapcsolatosan egy pár információt közölni amely érinti a faj természetes élőhelyi körülményeit, és irányadóként szolgálhatnak a helyes tartási paraméterekhez a terráriumban.

Megaphobema mesomelas (O. P.-Cambridge, 1892)
A faj Megaphobema mesomelas besorolása amely egy taxonómiai vesszőfutáson ment keresztül,és a jelenleg 5 valide fajjal rendelkező Megaphobema genuszba tartozik G. Schmidt 1991. es reviziója után rendeződött.
Ha valakit alaposabban érdekel a dolog a megszokott kondiciók mellett megszerezheti a revizió teljes szövegét. Itt a bevezető szöveg:
Schmidt G., 1991: Revision der Gattung Megaphobema (Araneida: Theraphosidae: Theraphosinae). Arachnologischer Anzeiger No. 13:11-13.


A M. mesomelas a közepes nagyságú talajlakó madárpókok közé sorolható, a kifejlett nöstény 6-7 cm-es testnagysággal rendelkezik.
A nöstény és him egyedek között nem áll fenn ivari kétalakúság, a him felépitésre talán valamivel vékonyabbnak törékenyebbnek tünik. Az alapszin fekete, a szép kontrasztot a terdek szinezete adja amelyek sárga ,vörös, narancsvörös szinezetet mutathatnak. A labszar vege és oldalso részei szintén szinezettek. Egyes egyedeknél az I. lábpár ritkábban még a II. lábpár vegize is szinezetet mutat. Az elotest elnyújtott ovális formájú az potroh "bársonyos" fekete szőrzettel fedett. A tompor és a csipo világosabb szinezettségű a csapragok szintén amelyek nagysága a tesmérethez képest kicsi. Az adult himek szinezete talán kicsit "fakóbbnak" végtagjaik hosszabbnak és vékonyabbnak tünnek. A fiatal juvenil egyedek rejtőszine egységesen szürkés- barna vegiz és masodvegiz vajszinű majdnem fehér.

A Megaphobema mesomelas az eddigi ismeretek szerint természetes élőhelyét tekintve csak Costa Ricán honos. Az ország közepén végighúzodó hegyvonulat magaslati ködös esőerdejeiben él, a Monteverde regióban.



A természetes környezetében M. mesomelas 1000-2000m magasságban található. A hegyoldal meredek oldalfalaiba ássa a gyakran 30-80 cm-es mélységet is elérő lakóüreget. A fiatal példányok nagyobb kövek alá ássák a járatokat.
A regiora jellemző hőmérséklet nappal 18-20C° mig egy éjszakai lehülés 15-16C°-ra normálisnak tekinthető. Emellett szünet nélkül esik az eső - sokszor 72 órát egyfolytában - amelynek egy viszonylag magas relativ páratartalom 85-90% a következménye az adott területen. A faj természetes populációja biztositott különös védettséget nem élvez.
Az ország törvényeiben az élővilág nemzeti kincsként kezelendő, igy esetleges csempészeket magas pénzbüntetéssel kirvó esetekben szabadságvesztéssel büntet.

Megaphobema mesomelas Costa Ricán a természetes élőhelyen.

A terráriumi tartás nehézségei abban rejlenek hogy viszonylag alacsony hőmérséklet mellett magas páratartalmat kell védencünk részére biztositani. Ugyan terrarisztikai oldalak egy 30x30 as alapterületetű terráriumot kielégitőnek tartanak, mégis a faj temészetes körülményeit figyelembe véve egy nagyobb terráriumot javasolnék hogy a lakóüreg kialakitására és a járatok elkészitésére alkalmas. Mint már emlitettem egy nappali 18-20C° hőmérséklet elegendő egy hosszan tartó "túl meleg" tartás az állat pusztulásához vezet és akaratlanul is főszereplője lesz egy Hsz.-nek itt. Az éjszakai lehülést mintegy 16C hőmérséklettel lehet szimulálni.
M. mesomelas nagyon hajlamos a dehidrációra a megfelelő páratartalom biztositása is létszükséglet. A mintegy 85-90 %-os páratartalmat egy részben nedvesitett talajjal, + itatóval,+ idönkénti permetezéssel tudjuk biztositani.
M. mesomelas a viszonylag komplex tartási feltételek miatt nem tartozik az egyszerűen szaporitható fajok közé. A párzás tekintetbe véve a him vérmérsékletét és nagyságát tekintve "szelid" lefolyású és viszonylag rövid ideig (néhány perc) tarthat. Egyesek tapasztalatai szerint a him a párzás után is a nőstény terráriumába tartható és előfordulhat hogy ott késöbbegy újabb spermaháló készitése is megtörténik amely egy újabb kopulációhoz vezethet megnövelve evvel egy sikeres kokon esélyeit. Sikeres pároztatás esetén a kokon mintegy 120-150 egyeddel rendelkezik. Egy 75-80 napos inkubácios idő elteltével a kispókok már L2 stádiumba fejlődnek. A frissen vedlett 1v. egyedek elérnek egy tekintélyes 0.8-1 cm-es testnagyságot.

M. mesomelas viselkedésében inkább passzivnak minősithető, ugyan csalánszörökkel rendelkezik ezeket ritkán használja a védekezésben. Az általam megfigyelt adult nőstények zaklatás esetén visszavonultak. Más a helyzet frissen adult himekkel amelyek sokszor mindennemű figyelmeztető jelzés nélkül, zavarás esetén azzonnal marnak. Jelenleg a kereskedelemben 2-3v. példányok és adult állatok beszerzése nem jelent problémát a faj a közepesen drága pókok közé sorolható.


Sok sikert a jelenlegi és jövőbeli M. mesomelas tulajdonosoknak, kár lenne ha ez a szép faj eltünne a hobbyból.......


Peter

Wednesday, February 17, 2010

Fail of the day

A magyar wikipedia kezdőoldala ma:



A kép pedig itt látható, amit több, mint 40-szer használtak fel a wikipedia oldalakon. Sajnos ez a wikipedia nagy problémája, amellett, hogy nagyon jó, meg minden (bizonyos szinten, bizonyos dolgokra), az információk egy része elenyésző valóságtartalommal bír...

Saturday, February 13, 2010

Blast from the past

Csak úgy, néhány rajz következik egy nagyon régi műből, ami a taxonómia iránt érdeklődő madárpókrajongóknak (is) nosztalgikus élményt jelenthet. A pókok mai neve olvasható a képek alatt, a műben Mygale néven szerepelt mindegyik.




Acanthoscurria geniculata ♂


Avicularia avicularia ♀


Lasiodora klugi ♂


Poecilotheria fasciata ♀


Theraphosa blondi ♀



Jöhetnek a tippek a képek forrását illetően. :-)