Február 18-án, csütörtökön napvilágot látott 2010 első madárpók-taxonómiai munkája, amit Rick C. West és Steven C. Nunn jegyeznek.
West, R. C. & Nunn, S. C. 2010. A taxonomic revision of the tarantula spider genus Lyrognathus Pocock 1895 (Araneae, Theraphosidae), with notes on the Selenocosmiinae. Zootaxa 2362: 1–43.
A génusz típusfaját - Lyrognathus crotalus -, mint megannyi madárpókfajt és génuszt, Reginald Innes Pocock írta le 1895-ben. Az állat (akkoriban) különleges tulajdonságai miatt, névlegesen a nagyon vastag negyedik láb és a negyedik láb teljes másodvégízét (ventrálisan) borító, osztatlan talpkefe (scopula) miatt egy új génuszt hozott létre a fajnak (Lyrognathus). Pár évvel később, 1900-ban Pocock további két fajt jegyzett le: Lyrognathus pugnax és Lyrognathus saltator. A génusz neve egyébként vélhetően a Görög eredetű lyra, mint hangkeltő apparátus alkotóeleme és a gnathos, mint állkapocs (pókoknál értelmezve a szájszervekre utal) szóösszetételből származik. A génusz egészen 1988-ig csak India északkeleti részéről volt ismert, amikor is Andrew M. Smith leírta a Lyrognathus robustus fajt Malajziából, a Cameron-magasföldről. Továbbá West 1991-ben leírt még egy fajt - Lyrognathus liewi -, ami Schmidt és von Wirth (1992a) szerint a L. robustus junior szinonimja.
Jelenlegi munkájukban West és Nunn három tudományra új fajt jegyeznek le. A fajok képei megtekinthetőek West honlapján, itt a fajok neveire kattintva:
Továbbá megtekinthető egy kép a Lyrognathus robustus Smith, 1988 egy nőstény példányáról is. Kitérnék itt most az etimológiára, azaz a nevek eredetére is, mert engem mindig érdekel, egy adott élőlény honnan és miért kapta tudományos nevét. A generikus névvel pár mondattal feljebb már foglalkoztam.
A L. achilles specifikus nevét Az Iliász Akhilleusz-áról kapta, különleges tarzális scopulája miatt (a végíz proximális végén egy "kopasz", scopula nélküli folt található).
A fuscus faji epithet jelentése latinul "sötét- barna/szürke".
A lessunda nevet pedig a Lesser Sunda szigetek nevéből képezték.
A cikk elég ütős, mind az élő állatok, mind a típuspéldányok szokásos fotóival. A nem fajainak nőstény példányaihoz közölnek határozókulcsot, a hímekéhez nem, talán azért, mert jelen pillanatban a L. saltator hímje nem ismert. A fajleírások mellett a fajok természetrajzáról is közölnek adatokat, ha ismert. A típuspéldányok vizsgálatából kiderült, hogy a L. pugnax a L. crotalus junior szinonimja, valamint a Selenocosmia lyra Strand, 1913 állítólag nőstény holotípusa egy ivaréretlen hím, ami hangkeltő apparátusa alapján nem Selenocosmia, viszont pontosan nem tudták megállapítani, hogy melyik génuszba is tartozik, ezért kétséges név (nomen dubium).
Saturday, February 27, 2010
Lyrognathus revízió
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment