Az elfelejtett Costa Rica-i - Megaphobema mesomelas

Ugyan az utóbbi években egy-két nagykereskedő és importeur jóvoltából újra megjelent a fentnevezett faj a hobbysták körében, mégis aránylag kevés póktartó rendelkezik gyüjteményében az adott fajjal. Talán a látszólag komplex tartási és szaporitási körülmények és előfeltételek lehetnek az okozói az utobbi időben lecsökkent érdeklődésnek a fajjal kapcsolatban. A továbbiakban szeretnék egy rövid összefoglalóban a faj tartásával, szaporitásával kapcsolatosan egy pár információt közölni amely érinti a faj természetes élőhelyi körülményeit, és irányadóként szolgálhatnak a helyes tartási paraméterekhez a terráriumban.

Megaphobema mesomelas (O. P.-Cambridge, 1892)
A faj Megaphobema mesomelas besorolása amely egy taxonómiai vesszőfutáson ment keresztül,és a jelenleg 5 valide fajjal rendelkező Megaphobema genuszba tartozik G. Schmidt 1991. es reviziója után rendeződött.
Ha valakit alaposabban érdekel a dolog a megszokott kondiciók mellett megszerezheti a revizió teljes szövegét. Itt a bevezető szöveg:
Schmidt G., 1991: Revision der Gattung Megaphobema (Araneida: Theraphosidae: Theraphosinae). Arachnologischer Anzeiger No. 13:11-13.

A M. mesomelas a közepes nagyságú talajlakó madárpókok közé sorolható, a kifejlett nöstény 6-7 cm-es testnagysággal rendelkezik.
A nöstény és him egyedek között nem áll fenn ivari kétalakúság, a him felépitésre talán valamivel vékonyabbnak törékenyebbnek tünik. Az alapszin fekete, a szép kontrasztot a terdek szinezete adja amelyek sárga ,vörös, narancsvörös szinezetet mutathatnak. A labszar vege és oldalso részei szintén szinezettek. Egyes egyedeknél az I. lábpár ritkábban még a II. lábpár vegize is szinezetet mutat. Az elotest elnyújtott ovális formájú az potroh "bársonyos" fekete szőrzettel fedett. A tompor és a csipo világosabb szinezettségű a csapragok szintén amelyek nagysága a tesmérethez képest kicsi. Az adult himek szinezete talán kicsit "fakóbbnak" végtagjaik hosszabbnak és vékonyabbnak tünnek. A fiatal juvenil egyedek rejtőszine egységesen szürkés- barna vegiz és masodvegiz vajszinű majdnem fehér.

A Megaphobema mesomelas az eddigi ismeretek szerint természetes élőhelyét tekintve csak Costa Ricán honos. Az ország közepén végighúzodó hegyvonulat magaslati ködös esőerdejeiben él, a Monteverde regióban.



A természetes környezetében M. mesomelas 1000-2000m magasságban található. A hegyoldal meredek oldalfalaiba ássa a gyakran 30-80 cm-es mélységet is elérő lakóüreget. A fiatal példányok nagyobb kövek alá ássák a járatokat.
A regiora jellemző hőmérséklet nappal 18-20C° mig egy éjszakai lehülés 15-16C°-ra normálisnak tekinthető. Emellett szünet nélkül esik az eső - sokszor 72 órát egyfolytában - amelynek egy viszonylag magas relativ páratartalom 85-90% a következménye az adott területen. A faj természetes populációja biztositott különös védettséget nem élvez.
Az ország törvényeiben az élővilág nemzeti kincsként kezelendő, igy esetleges csempészeket magas pénzbüntetéssel kirvó esetekben szabadságvesztéssel büntet.

Megaphobema mesomelas Costa Ricán a természetes élőhelyen.

A terráriumi tartás nehézségei abban rejlenek hogy viszonylag alacsony hőmérséklet mellett magas páratartalmat kell védencünk részére biztositani. Ugyan terrarisztikai oldalak egy 30x30 as alapterületetű terráriumot kielégitőnek tartanak, mégis a faj temészetes körülményeit figyelembe véve egy nagyobb terráriumot javasolnék hogy a lakóüreg kialakitására és a járatok elkészitésére alkalmas. Mint már emlitettem egy nappali 18-20C° hőmérséklet elegendő egy hosszan tartó "túl meleg" tartás az állat pusztulásához vezet és akaratlanul is főszereplője lesz egy Hsz.-nek itt. Az éjszakai lehülést mintegy 16C hőmérséklettel lehet szimulálni.
M. mesomelas nagyon hajlamos a dehidrációra a megfelelő páratartalom biztositása is létszükséglet. A mintegy 85-90 %-os páratartalmat egy részben nedvesitett talajjal, + itatóval,+ idönkénti permetezéssel tudjuk biztositani.
M. mesomelas a viszonylag komplex tartási feltételek miatt nem tartozik az egyszerűen szaporitható fajok közé. A párzás tekintetbe véve a him vérmérsékletét és nagyságát tekintve "szelid" lefolyású és viszonylag rövid ideig (néhány perc) tarthat. Egyesek tapasztalatai szerint a him a párzás után is a nőstény terráriumába tartható és előfordulhat hogy ott késöbbegy újabb spermaháló készitése is megtörténik amely egy újabb kopulációhoz vezethet megnövelve evvel egy sikeres kokon esélyeit. Sikeres pároztatás esetén a kokon mintegy 120-150 egyeddel rendelkezik. Egy 75-80 napos inkubácios idő elteltével a kispókok már L2 stádiumba fejlődnek. A frissen vedlett 1v. egyedek elérnek egy tekintélyes 0.8-1 cm-es testnagyságot.

M. mesomelas viselkedésében inkább passzivnak minősithető, ugyan csalánszörökkel rendelkezik ezeket ritkán használja a védekezésben. Az általam megfigyelt adult nőstények zaklatás esetén visszavonultak. Más a helyzet frissen adult himekkel amelyek sokszor mindennemű figyelmeztető jelzés nélkül, zavarás esetén azzonnal marnak. Jelenleg a kereskedelemben 2-3v. példányok és adult állatok beszerzése nem jelent problémát a faj a közepesen drága pókok közé sorolható.

Sok sikert a jelenlegi és jövőbeli M. mesomelas tulajdonosoknak, kár lenne ha ez a szép faj eltünne a hobbyból.......

Peter