Nem írom el ma, Iridopelma

Tavaly decemberben jött ki egy cikk az Iridopelma seladonium fajról, amelyben újraleírják a faj nőstényét és elsőként írják le a hímet.
Az Iridopelma génuszt Reginald Innes Pocock (balra) hozta lérte 1901-ben az I. hirsutum faj alapján. Az Avicularia-hoz hasonló génusz jellemzőiként Pocock a következőket adta meg:
1.) lábszársarkantyú a második lábon, ami hasonló az első lábon találhatóhoz, azonban kisebb annál.
2.) az első láb hosszabb, mint a negyedik láb.
(Ezzel a 2 sorral gyakorlatilag ki is segítettük Karl Csabát a lassan egy éve tartó tépelődésből, melyet az Avicularia fasciculata Strand, 1907 nevű faj hovatartozása okozott.)
A nem jelenlegi fajai közül a legkorábban egyébként az Iridopelma seladonium vált ismertté a tudomány számára, Carl Ludwig Koch (jobbra) írta le 1841-ben Mygale seladonia-ként, majd a fajt 1850-ben áthelyezte az ugyanabban az évben általa létrehozott Typhochlaena génuszba. Eugène Simon 1892-ben Koch Typhochlaena-ját, majd 1903-ban Pocock Iridopelma-ját bepakolta az Avicularia génusz alá. Mello-Leitão 1923-ban leírta az Avicularia seladonia hímjét, valamint a Typhochlaena génusz újraérvényesítésével is próbálkozott, meglehetősen hibás módon, így ezt a későbbi szerzők nemigen vették figyelembe. Az I. zorodes-t is Mello-Leitão írta le egy hím alapján, ám ez a faj jelen történetünkben nem sok vizet fog zavarni. Az Iridopelma génusz tehát egészen 1993-ig az Avicularia árnyékában pihent, amikor Andrew M. Smith újraérvényesítette a nemet. Smith után a mai napig a génusz így néz tehát ki: Iridopelma hirsutum Pocock, 1901 (típusfaj); Iridopelma seladonium (C. L. Koch, 1841); Iridopelma zorodes (Mello-Leitão, 1926). A bejegyzés apropójául a fent már említett cikk szolgált, ami tavaly decemberben látott napvilágot. A cikk egy érdekes meglepetéssel szolgál az Iridopelma seladonium faj taxonómiáját illetően.

A figyelmes olvasóknak bizonyára feltűnt, hogy az első mondatban azt írtam, a tavalyi cikkben írják le elsőként az I. seladonium hímjét, pár sorral lejjebb pedig azt, hogy a faj hímjét Mello-Leitão írta le 1923-ban. Annak ellenére, hogy az eredeti leírás (ami egy nőstényt ír le) elég szegényes, tartalmaz egy színes rajzot, ami alapján a faj könnyen bekodakolható, így kiderült tehát, hogy a Mello-Leitão által 1923-ban leírt hím példány nem az I. seladonium fajhoz tartozik, vagyis az Almeida-Silva et al. cikk írja le elsőként a faj hímjét. A hím egyáltalán nem rendelkezik lábszársarkantyúval, ez alapján jól megkülönböztethető a génusz többi fajától.

A cikk maga egyébként rendkívül élvezetes és illusztratív.

Forrás: ALMEIDA-SILVA, Lina M. et al. Redescription and notes on the natural history of the arboreal tarantula Iridopelma seladonium (Araneae: Theraphosidae: Aviculariinae). Rev. Bras. Zool. 2008, vol.25, n.4 [cited 2009-07-13], pp. 728-736 . ISSN 0101-8175. doi: 10.1590/S0101-81752008000400019.

Aviculariinae-s bejegyzésünk lassan több van, mint ahány foga egy átlag Mónika-show szereplőnek (hogy az olvasókban az utóbbi hetekben kialakított orális fixációt ne hirtelen nyomassuk el). 

A Return of KODAX Taxonómia bejegyzésben már közöltünk képet a hímről:

Az eredeti madárpók nyomában is járhattunk Fince segédletével. De ezek mellett olvashattunk a Zootaxa Ephebopus címlaplányáról, Fő a tudomány. Etwas Kochen? Jájá... madárpóktejet és Ephebopus murinus kulisszatitkok témákban is rengeteget (a Pachistopelma-s bejegyzés pedig készül úgy féléve).

Mint az ismeretes a madár pók, mint kifejezést jó eséllyel a fent látható képrészletnek köszönhetjük. Ezt csak bónuszként siler megfejelte Szinetár Csabi jóvoltából egy “Kicsit sárga, kicsit savanyú de a mienk.” alaphangulatú cirka százéves madárpók preparátumról készített képecskével.

Zoltán & siler