Aliud ex alio malum gignitur (egyik baj szüli a másikat) - tartja a régi mondás.
Azért az nem úgy van, hogy egy fél napig bújom az Ökör-hegyet, méterről-méterre átnézve a területet, minden kézzel fogható eredmény nélkül. Így visszagondolva egy bíztató jelet azért találtam: a semmi közepén a ropogósra sült bucka oldalán találtam egy kerekháló maradványt (pók nélkül), mely a talaj közelében lett rögzítve a magas fűszálak közé…
Tépelődtem egy kicsit, majd az első adandó alkalommal huss be a kocsiba és irány a Fülöpházi buckavidék. Ha ott nem, akkor sehol! Némi küzdelem a jó hazai utakon és már meg is érkeztem a helyszín közelébe.
Légvonalban ilyen messze van tőlem a terület. Persze én nem repülővel mentem:).
Időközben a GPS is meggyógyult, ezért elhoztam magammal - ha minden kötél szakadna , még jól jöhet.
A helyszín közelében leparkolok az 52-es út mellett. Javában matatok a kocsiban, amikor a szélvédőn keresztül a tekintetem végigfut az utat szegélyező akácoson, majd megakad egy nyiladékban kifeszített kerekhálón, melynek közepén egy sárgás-vöröses színű Koronás keresztespókot (Araneus diadematus) lenget a szellő. Még ki sem szálltam a kocsiból…ez jó ómen!
Kipakolás , felszerelés. Most nem csak a cserkelőt viszem, hanem minden fontosat, mivel elég nagy távolságot tervezek bejárni és macerás lenne minden egyes kütyüért kilométereket visszarohangálni a kocsihoz.. Objektívek, vakuk, távkioldó, elemek, víz, állvány…stb. a sor hosszú. Megvagyok. Gyorsan kapom a cuccomat és már bandukolok is tempósan a buckák felé, át a területet szegélyező fenyőerdőn. Lépteimre Sisakos sáskák röppennek fel zizegve. Ilyen melegben úgy fel vannak gyorsulva, hogy szinte lehetetlen őket becserkészni egy valamirevaló fotó erejéig. Gyenge próbálkozásomat nem koronázza siker. Pár tessék-lássék kattintás után feladom., nem pazarlom az időmet rájuk, - nem miattuk jöttem.
Ilyet már láttam az Ökör-hegyen is. Sajnos ez a háló is elhagyatott, ezért a készítőjéről nem tudtam képet készíteni.
Nézd csak! Egy jó régen kilőtt 7,62x39M lövedéknélküli gyakorlólőszer Kalasnyikovhoz (de sokat elpuffogtattam én is anno). Talán a környékbeli laktanyákból járhattak ide ki ipiapacsozni…
Első buckára fel. Ez még nem az igazi, mert a szegélyerdő már kezdi meghódítani. Sebaj, ezen kívül még kb. 1990 hektáron „molyolgathatok”, ami több, mint elég. Az igen tekintélyes tömegű felszerelésemmel „buckázni” nem túl egyszerű dolog ebben a kánikulában, de a domb tetejére felérve a látvány némileg kárpótol a viszontagságokért.
Előttem folytatódnak a kötött talajú dűnék, nyílt homoki gyeppel és szigetszerűen borókával fedve.
Jobbra tőlem egy jó nagy bucka, amit szintén borókák borítanak.
Kissé távolabb, balra pedig a mára megmaradt két mozgó homokbucka egyikének „homoksapkája” látszik. Arrafelé veszem az irányt.
Nem haladok előre talán kétszáz métert sem, megpillantok valamit…„láki szalonna bícs” – mondaná erre egy amerikai. Ezt nem lehetett nem észrevenni. Érted jöttem bébi!:) Egy Karéjos keresztespók (Argiope lobata) és milyen szép!
Közelebbről
Hasoldalról
Nézegetem, fotózgatom még egy darabig, betájolom a „lelőhelyet”, majd elindulok a futóhomok irányába.
Ez olyan, mint a Dunán a homokzátony, csak víz nélkül. A klíma is…Legfőképpen az itt tenyésző „királydinnye” nevű növénytől utálkozok, ahogy a szúrós termései belém fúródnak. Néhány Homoki hernyóölőn és sivatagi álcaruhába öltözött Kékszárnyú sáskán kívül csak hangyákat látok rohangálni.
És voilá…itt van Siler pókja is - az Yllenus.
Fotózása embert próbáló tevékenység ebben az agyforraló hőségben. Miközben ezt az ugribugri bolhafingot fotóztam, oldalra sandítok és mit látok. Puff! - a kissé távolabb „sztenderre rakott” állványom fejjel előre beledől a futóhomokba. Úgy, belefúródott, hogy a makrósín ki sem látszik. Menten agyf@t kapok! Na ebből elég! Irány vissza „lobátázni”
Siler igazad van, kellemesebb a klíma ott a homoktengerben Szeptember végén.
Kicsit megpihentem az árnyékban, majd alaposan bebarangoltam a környéket. Nem lehet okom panaszra, mert sok Karéjos keresztespókot találtam. Volt olyan terület, ahol egymáshoz viszonylag közel több egyedet is sikerült megfigyelni.
Itt egy szép példány:
Ez meg itt szinte arany színekben pompázik csupán néhány méternyire az előzőtől
Az aranyszínű hernyót majszolgat
Eleinte a rendellenesen elhajló fűszálakat figyeltem, melyek a pókok hálóinak a rögzítőfonalait tartották. Így könnyebb volt őket észrevenni, mint az égre néző hasi oldaluk alapján, mert a rejtőszínük segítségével kiválóan beleolvadnak a környezetükbe. Később, ahogy ment le a nap, az alacsony szögben beeső napsugarak szinte „előhívták" a hálóikat (ezzel a módszerrel próbálkoztam egyébként az Ökör-hegyen is). Szerencsére így sikerült megpillantanom azt a példányt, amely az egyik tartófonalat egy fiatal akác egyik legfelső ágához rögzítette. Ha a nap nem segít, biztos teljes testtel telibe trafálom az egész hálóját
Közben persze kattogott a fotómasina derekasan. Néhány kép ízelítőnek:
Visszatérve a kocsihoz, az 52-es utat szegélyező akácos lakói is megéheztek
Réti keresztespók (Mangora acalypha) a lemenő nap fényében
Ez az ijedős Koronás keresztespók nőstény számomra nem megszokott, világos, homokszínű kültakaróval rendelkezik. Biztos ő a hazai „lowland”:)
Végszóra még a kisebbik rokon is „befutott”. Egy Argiope bruennichi, csak a teljesség kedvéért. Többet nem is kívánhatna az Argiopék után áhítozó természetjáró.
Hazaérve kiöntöttem ill. kiporszívóztam a cipőmből a fél Kiskunságot, kompresszorral negyed órán keresztül kármentesítettem az állványom homokkal telítődött görgőit és fogaskerekeit.
A kötelező karbantartás elvégzése után kellemesen elfáradva hátradőltem és már ízlelgetem a következő kirándulásom helyszínét. Szársomlyó – hmm, talán majd jövőre…
Addig is elraktározom magamban ezt a szép emléket, melyben egy különleges pókot lenget a hálójában a nyári szél az alföldi homokbuckák között.
Mission Accomplished
5 comments:
Szia Fince! Ez hosszú idő óta a legfacább bejegyzés. Még az is élményt ad amikor olvas az ember, elképzelni milyen lehetett a valóságban nem igen lehet. A képek a szokásos módon jók lettek, én egyenlőre a "dobozos pókokon" gyakorlok egy kicsit, remélem tavaszra összejön nekem is valami fajjin kis fotóscucc és megpróbálhatom a terepet is.
UI: Még sok, sok ilyen bejegyzést!! Nekem ezek nagyon bejönnek!!
ÜDV: T-boy
Szia Fince,
A terület ahol voltál tulajdonképpen hozzátartozik a kiskunsági természetvédelmi területhez?
A bejegyzéshez csak annyit hogy egy természetvédelmi utikalauznak is beillene,tetszik benne hogy a Fauna mellett a környékbeli Florát is megemlited.
Talán megjegyezném hogy nem sok olyan embert ismerek aki ilyen bejegyzésért 160 km-t autózik, és még orákat tölt el a szerkesztésével.
Szép munka gratulálok.
Szia Fince!
Ismét gyönyörű képeket csináltál!
Gratú! Egyszer ha felénk jársz (pesten) ki jöhetnél velünk is,mondjuk bikapókot fótozni,az a multkor ugy is jól sikerült Gáboral:),de megközelitöleg sem tudtam ilyen fotokat készziteni.
Sziasztok!
Éppen zsebelem a pozitív visszajelzéseket:) Köszi őket!
Ez a bejegyzés már jó ideje a ”fiókomban” hevert. Mindig volt valami történés, ami éppen halasztott rajta egy kicsit, de most már idejét láttam annak, hogy kibiggyesszem a blogra.
T-boy, remélem összejönnek a dolgaid! Addig nem teszed rosszul ha gyakorolsz, mivel a rutin igen jól jön a „koncertfelvételnél” élesben. Nagyon kell tudni rögtönözni…
Van még a tarsolyomban néhány „útvonalterv”:) szóval a jövőben még összejöhetnek hasonló bejegyzések.
Raptor: Igen. A terület pontosabban a Kiskunsági Nemzeti Park egyik legnevezetesebb pontja. Utólag tudtam meg, hogy annyira védett, hogy egyes részeken ahol fotóztam, a park írásbeli engedélyéhez kötött még a lélegzetvétel is. Most már mindegy:) Végülis egy fűszálat nem szakítottam le (amúgy sem szoktam eszetlen környezetátalakításba kezdeni, ha megjelenek egy-egy területen…ez szerintem alap).
Azt a flórát azért eléggé szőr mentén érintettem. Ez esetben szükség is volt erre, hiszen a Karéjos keresztespók előnyben részesít bizonyos növényfajokat - növénytársulásokat (erről Gábor diplomamunkájában részletesen is olvashatsz).
Mindenesetre nagyon tetszett amit ott láttam (azóta jártamban-keltemben már kétszer is meglátogattam a helyszínt:) ). Elképesztő mi minden van ott. Szerintem két hetet lazán el tudnék ott pücskörészni:).
Egyébként az igazság az, hogy erre a nagy keresztespókra gyerek korom óta kíváncsi voltam. Sajnos sosem került szemem elé, mivel ő azért nem él meg minden fészerben. Így a hegy-mohamed alapon nekem kellett felkeresnem az ő élőhelyüket. Mondjuk igen, ez a blogbejegyzés igényelt némi közvetlen anyagi ráfordítást is, hiszen hazudnék ha azt mondanám, hogy miközben a képek készültek csak a saját kíváncsiságom hajtott (mondjuk az hajtott) és a blogra nem is gondoltam. Ez a kettős motiváció rendben is van szerintem (pl. lehet, hogy nem csak én voltam kíváncsi erre a pókfajra…vagy mittomén, valahogy majd megmagyarázom magamnak, hogy miért nem inkább a mónikasót néztem:) ).
Amúgy ebben a fotósdiban is a vadásszenvedély a mozgatórugó. Mész, cserkelsz majd lélegzetvisszafojtva meglövöd:) Pont, mint az igazi vadászatban, csak itt más a puska és az ízeltlábúfotózásnál kicsit kiszélesedik az “elejthető” vadak köre. A tökéletes lövés a lényeg…Utána már csak a trófeát kell feldolgozni:)
LGM: Idén már egyszer volt egy harmatgyenge próbálkozásom Bikapókügyben, viszont az Ökör-hegy igencsak ígéretesnek tűnik a Bikapók „képrekerítését” illetően. Pest, mint olyan már egy jóideje kiesik nekem, pedig pl. egy sashegyi kirándulásra szívesen beneveznék. Ami késik az múlik..:)
Azért ez a hozzászólásom nem lenne teljes, ha nem mondanék köszönetet: Kovács Gábornak a diplomamunkájában leírt hasznos információkért és Silernek a „finomhangolásért”.
Szia Fince!
Kár hogy kiesik pest,mert Gábornak hála a múltkori túrán egy nagyon jó helyre keveredttünk (ill céltudatosan oda vitt) ahol szép számmal voltak bikapókok ill sok egyébb más érdekesség is.
Post a Comment