Preparálás I. A szárazpreparátum

Terveim szerint ebben a sorozatban időről - időre ismertetve lesz egy-egy módszer, ahogyan preparátumot készíthetünk az elpusztult madárpókokból vagy azok egyes részeiből. E sorozat első része a szárazpreparátum készítése, amely talán a „közember" által leggyakrabban alkalmazott preparálási technika ha egy ízeltlábúról van szó.

Csak vázlatpontszerűen értekeznék az általam alkalmazott eljárásról, mellyel szárazpreparátumot készítek az elpusztult nagyobb termetű madárpókokból, mivel nem hinném, hogy sok új információt adok közre ez ügyben. Ellenben lehet, hogy valakinek éppen az alább leírtak hiányoznak a boldog hétköznapokhoz (who knows?)…vágjunk is bele:

A művelet egyszerű, mint a barlangrajz, nem kell semmiféle firlefáncos űrtechnológiára gondolni. Persze ízlés szerint lehet cizellálni mindenféle kegyszerrel és vegyszerrel, meg festett műutótesttel..stb, így aki nem elégszik meg ezzel az egyszerű mezei eljárással, ami azért a bazárokban kapható „The Spider” cimkével ellátott förmedvényeket még mindig fényévekkel előzi, teljes nyugodtsággal tanulmányozza
Dr. Fehér György könyvét a tökéletes nirvána elérésének érdekében.

A demonstrációs célra felhasznált állat egy Pamphobeteus nigricolor kifejlett nőstény egyede, mely már jó ideje mélyhűtött állapotban „várakozik” postmortem állapotban a frigóban. Érdekesség kedvéért, így nézett ki ereje teljében (amint épp "kicsontozta" a vőlegényét):

Az alábbi képhez jelen esetben nem fűznék a korábbiakban alkalmazott számozott szájbarágót. Szerintem elég egyértelműen beazonosíthatók a jószág kikészítéséhez használt eszközök. Ha mégsem, akkor azt is ki tudjuk tárgyalni komment jelleggel. Sajnos a képről lemaradt, de mindenképpen említést érdemel egy formalinnal töltött injekciós fecskendő. Erre később még kitérek.



Éles penge segítségével, hosszanti irányú vágással nyissuk fel az utótest hasi oldalát.



Majd távolítsuk el az utótest tartalmát. Ha ezt nem tesszük, akkor egyrészt a száradás végeredményeképpen az utótest összezsugorodik, másrészt az utótest tartalmának rothadása következtében terjengő bűz miatt a pók nem igazán lesz alkalmas lakásdekorációs célokra (szóltam!:) ).

E célra nekem legjobban a hurkapálcára fordított csepp alakban felcsavart vatta vált be a legjobban, melyet csavaró mozdulatokkal alkalmazok az utótest tartalmának eltávolítására. Ezután addig kell cserélni a vattalabdacsokat, amíg szinte szárazra töröljük az utótest belsejét, és semmiféle elszíneződés nem látszik a felvágott utótestből kihúzott vattán. Legvégül alkohollal vagy formalin oldattal mossuk végig az utótest kültakarójának belső oldalát, majd ismét töröljük szárazra.





A kitöméshez szintén vattát használok. Nagyjából borsó nagyságú golyókat formázok vattából és fokozatosan töltöm fel velük az utótest kültakaróját. Tapasztalataim szerint ezáltal sokkal könnyebb feszesebbre tömni, és végül megfelelő formára alakítani az utótestet, mintha nagyobb darabokkal járnánk el ugyanígy. A kitöméshez használt vattát érdemes alkoholba vagy formalin oldatba mártani a további baktériumos folyamatok csökkentésének érdekében. Én nem használok, de biztos nem árt ha ennél a műveletnél is alkalmazunk rovarmérgeket a kártevők ellen (múzeumbogár, moly..stb.).



A művelet végén finoman a kívánt alakúra lehet gyurmázni (ujjbeggyel nyomkodni) az utótestet.





Ahogy a képen is látszik, a fagyasztással történő tárolás közben megsérülhet a madárpók. Főképpen a lábak törnek könnyen. A szükséges ragasztást ennél a műveletnél végzem, a következő fotón látható technika alkalmazásával.



Egyszerű „toldót” faragok gyufaszálból, fogpiszkálóból..stb, hogy a ragasztás stabilabb legyen.

Ezután következik az állat rögzítése a kívánt testtartásban. Jelen esetben a pókot általános pihenő pozitúrában rögzítettem, enyhén terpesztett lábakkal. Ehhez tökéletesen megfelel a háztartásokban található, olcsó gombostű.





A fonószemölcsök rögzítése:




Amikor a rögzítéssel kész vagyok, vékony injekciós tű segítségével, a képen jelölt helyen, az izületi membránon keresztül formalin oldatot fecskendezek a lábakba, a baktériumos dzsembori csökkentésének céljából. Főképpen a lefagyasztott, majd felengedett példányok esetében javallott megtenni, mivel a fagyasztás következtében „megfolyósodott” lágy szövetek „beindulva” irgalmatlan bűzt képesek produkálni. A formalin használatakor mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy egy olyan méreg, ami bőrre kerülve vagy belélegezve elég kellemetlen, de ráadásul legalább rákkeltő is (munkavédelmi előírások betartása éppen ezért javallott:) ).



Amikor a preparált példányunk tökéletesen megszáradt egy fóliával letakarva megóvhatjuk a porosodástól, amíg döntünk a továbbiakról.



A preparált madárpók végleges tárolására és bemutatására legcélszerűbb egy rovardobozt beszerezni. Ennek hiányában megfelel bármilyen magasabb oldalfallal ellátott jól záródó doboz, amely megóvja a preparátumot a nemkívánatos külső behatásoktól (kártevők, por…stb).

Erre a célra ezt az Ikeában kapható dobozt találtam a legmegfelelőbbnek, amelyet sajnos máshol még nem láttam (hasonlót sem), így a beszerzése vidékről legalább olyan macerás, mint egy rovardoboznak.



Legvégül következik a szárazpreparátum montírozása. A pók végízeinek talpecsetét pillanatragasztóval a talapzathoz rögzítem, majd megkapja az elmaradhatatlan címkét.



Kész, mehet a dobozba:



Élőben sokkal „nagyobbat” mutat:)



Ha van kérdés, nyugodtan jöhet itt komment formában, de a Facebookon is!