A parkettán sietős léptekkel tovatűnő, viszonylag nagy méretű, nyurga jószágról először azt gondoltam, hogy egy „betévedt” bolygó hollandi Tegenaria hím. Mivel az életteremben nem kedvelem a spontán szerveződő biodiverzitást (vannak itt elegen tervszerűen:) ), ezért gyorsan ráborítottam a kezem ügyében levő Sunpak diffúzort, nehogy a kis delikvensünk a váratlan helyzetet kihasználva olajra lépjen. Legnagyobb meglepetésemre az alkalmi kupola alatt sacperkábé hiperűrsebességgel elkezdett pattogni, mint egy megbokrosodott nikkelbolha. A rögtönzött rodeo akkora beleéléssel zajlott, hogy a nagy mutatvány közben, a jobb I. járóláb is kótyavetyére került, ezáltal jól tanulmányozhatóvá vált az autotomiás pont.
Az előállítást követő rabosításnál viszont én képedtem el, látva, hogy ki rajcsúrozott itt a lábam mellett.
Most azon tűnődöm, hogy mi legyen a sorsa ennek a kis negatív hősnek, akit sebtében Majkának neveztem el (ez jutott eszembe erről az arcszerkezetről)…
1 comment:
Szép találat! Én általában szívesen kohabitálok a felénk előforduló épületlakó pókokkal akár a szobámban is. Scytodes-ek, Scotophaeus-ok, Tegenaria-k, pholcidák, theridiidák és más, rendkívül kicsi pókok, amikről fogalmam sincs, melyik csoporthoz tartoznak, mind előfordultak már a szobámban. :-) Ma este azonban a madárpókok gondozása közben, egy másik szobában egy, a házban eddig megfigyelt pókokhoz képest nagyobb pókot találtam. Ilyen pókot még soha nem láttam a házunkban. Egy nagyobb műanyag doboz segítségével begyűjtöttem az állatot, és ismerősnek tűnt a megjelenése. A Szinetár: Pókok könyvben láthattam, legalábbis a könyvben szereplő pókok közül kodakolva a rés-keresztespókhoz (Nuctenea umbratica) hasonlít a legjobban.
Post a Comment