Nos, úgy vélem a múltheti/hét eleji zizi után mindenkinek jutott elég vér az agyába is. Holnap van az összefoglalók leadásának határideje, így elkészítettem én is a sajátomat. Egyébként egész érdekes, hogy a különböző elóadók más dolgokat emelte/emelnek ki ugyanabból a kutatási eredményből- nyilva érdeklődési körüknek megfelelően: T. Blackledge: selyemtípusok bemutatása, boláspók hálója, Coddington: lapháló-típusok bemutatása, Scharff: keresztespókok helye Araneoidean belül, Agnarsson: a kerekháló átalakulása más hálótípusokba (vitorlaháló, hurokháló), Szűts: bütyköspókok, pirosháromszögpókok helye, a különbözö taxonok bemutatása.
Kerekháló eredete és evolúciója: molekuláris és morfológiai bizonyítékok
Todd A. Blackledge, Nikolaj Scharff, Jonathan Coddington, Tamás Szűts, John Wenzel, Cheryl Hayashi & Ingi Agnarsson
ABSZTRAKT
A pókok evolúciós sikere a pókselyem „feltalálásának” és használatának köszönhető. A pókok egyedülállóak abban a tekintetben, hogy többféle selymet képesek előállítani, és ezeket különböző feladatokra is használják. A pókselyem talán a legismertebb alkalmazása a fogóháló. Az előadás során bemutatom az első olyan filogenetikai analízis eredményeit, mely a négytüdős pókoktól a vitorláspókokig terjedő széles spektrumban vizsgálata a fogóháló különböző tulajdonságait. A vizsgálat során 23 család 44 faját vizsgáltuk meg, mind molekuláris (mintegy 2000 bp szekvencia taxononként), mind morfológiai (143 karakter), mind viselkedésbeli jellegek és hálóstruktúra alapján arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon a kerekháló egyszer, vagy többször alakult-e ki a pókok evolúciója során. A kutatásban egy nemzetközi kutatócsoport együttműködésének keretében vettem részt, a feladatom a morfológiai mátrix összeállítása volt.
Eredményeink alátámasztják a kerekháló monofiletikus (egyetlen őstől származó) eredetét, annak készítésének módját, ugyanakkor bizonyítják azt is, hogy a kerekháló átalakulása illetve teljes elvesztése többször megtörtént.
Sikerült azt is kimutatnunk azt is, hogy a szövőlapos selyemtípus elhagyása összefüggést mutat az ezen költséges selytípust elhagyó csoportok jóval nagyobb fajszámával.
1) A szövőlapos selyem helyettesítése a ragadós „nedves” selyemmel megmagyarázza, hogy a kerekhálós pókok fajszáma miért többszöröse az ugyolyan háló-, de eltérő selyemtípust használó derespókok és gladiátorpókok fajszámának.
2) Az „RTA klád”-ba, ami a kerekhálóspókszerűek (Orbicularia) tetsvércsoportjának tekinthető, a pókok fele tartozik. A hatalmas diverzitás, mintegy 90%-a a szövőlap elvesztésével, és a fogóháló elhagyásával magyarázható.
Mindkét csoportban megfigyelhető ahogy az aljzathoz kötött fogóháló átalakulása aljzatfüggetlen, a levegőben kifeszített fogóhálóvá.
Az analízis során újból bizonyítást nyert a Griswold és tsai által már publikált eredmény miszerint a Haplogyne klád ősibb eredetű, mint a Mygalomorphae-khoz hasonlóan szintén 4 légnyílásfedővel rendelkező ausztrál őspókok (Austrochilidae) családja. Kiderült továbbá, hogy a kékpiros- (Nicodamidae) és bütyköspókok (Mimetidae) szintén a kerekhálóspókszerűek (Orbicularia) közé tartoznak, mi több a bütyköspókok a kerekhálóspók-félék (Araneoidea) közé. A piros háromszögpókok (Arkynae) a korábbi vélekedéssel szemben nem a keresztespókok (Araneidae) családjába (vagy a bütykös-, állas-, törpepókok családjába) tartozik, hanem az állaspókok és bütyköspókok közötti önálló leszármazási vonalat képez. Az eddigi klasszikus feltételezéssel szemben mi azt az eredményt kaptuk, hogy a keresztespókok és az állaspókok a legkésőbb kialakult csoportok ebben a családsorozatban, nem pedig a törpe és vitorláspókok, melyek közös eredetét is cáfoltuk.
A kutatás során megvizsgált, nem palearktikus pókokat külön is bemutatom.
Todd A. Blackledge, Nikolaj Scharff, Jonathan Coddington, Tamás Szűts, John Wenzel, Cheryl Hayashi & Ingi Agnarsson
ABSZTRAKT
A pókok evolúciós sikere a pókselyem „feltalálásának” és használatának köszönhető. A pókok egyedülállóak abban a tekintetben, hogy többféle selymet képesek előállítani, és ezeket különböző feladatokra is használják. A pókselyem talán a legismertebb alkalmazása a fogóháló. Az előadás során bemutatom az első olyan filogenetikai analízis eredményeit, mely a négytüdős pókoktól a vitorláspókokig terjedő széles spektrumban vizsgálata a fogóháló különböző tulajdonságait. A vizsgálat során 23 család 44 faját vizsgáltuk meg, mind molekuláris (mintegy 2000 bp szekvencia taxononként), mind morfológiai (143 karakter), mind viselkedésbeli jellegek és hálóstruktúra alapján arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon a kerekháló egyszer, vagy többször alakult-e ki a pókok evolúciója során. A kutatásban egy nemzetközi kutatócsoport együttműködésének keretében vettem részt, a feladatom a morfológiai mátrix összeállítása volt.
Eredményeink alátámasztják a kerekháló monofiletikus (egyetlen őstől származó) eredetét, annak készítésének módját, ugyanakkor bizonyítják azt is, hogy a kerekháló átalakulása illetve teljes elvesztése többször megtörtént.
Sikerült azt is kimutatnunk azt is, hogy a szövőlapos selyemtípus elhagyása összefüggést mutat az ezen költséges selytípust elhagyó csoportok jóval nagyobb fajszámával.
1) A szövőlapos selyem helyettesítése a ragadós „nedves” selyemmel megmagyarázza, hogy a kerekhálós pókok fajszáma miért többszöröse az ugyolyan háló-, de eltérő selyemtípust használó derespókok és gladiátorpókok fajszámának.
2) Az „RTA klád”-ba, ami a kerekhálóspókszerűek (Orbicularia) tetsvércsoportjának tekinthető, a pókok fele tartozik. A hatalmas diverzitás, mintegy 90%-a a szövőlap elvesztésével, és a fogóháló elhagyásával magyarázható.
Mindkét csoportban megfigyelhető ahogy az aljzathoz kötött fogóháló átalakulása aljzatfüggetlen, a levegőben kifeszített fogóhálóvá.
Az analízis során újból bizonyítást nyert a Griswold és tsai által már publikált eredmény miszerint a Haplogyne klád ősibb eredetű, mint a Mygalomorphae-khoz hasonlóan szintén 4 légnyílásfedővel rendelkező ausztrál őspókok (Austrochilidae) családja. Kiderült továbbá, hogy a kékpiros- (Nicodamidae) és bütyköspókok (Mimetidae) szintén a kerekhálóspókszerűek (Orbicularia) közé tartoznak, mi több a bütyköspókok a kerekhálóspók-félék (Araneoidea) közé. A piros háromszögpókok (Arkynae) a korábbi vélekedéssel szemben nem a keresztespókok (Araneidae) családjába (vagy a bütykös-, állas-, törpepókok családjába) tartozik, hanem az állaspókok és bütyköspókok közötti önálló leszármazási vonalat képez. Az eddigi klasszikus feltételezéssel szemben mi azt az eredményt kaptuk, hogy a keresztespókok és az állaspókok a legkésőbb kialakult csoportok ebben a családsorozatban, nem pedig a törpe és vitorláspókok, melyek közös eredetét is cáfoltuk.
A kutatás során megvizsgált, nem palearktikus pókokat külön is bemutatom.
No comments:
Post a Comment