Az újságírás remekei... I.

 

Na ki mondja meg, mi a probléma a cikkel?

Catanduba

A közeli jövőben egy bővebb, magyar nyelvű összefoglaló is megszületik, egyelőre csak az angol összegzés.

Yamamoto, F. U., S. M. Lucas & A. D. Brescovit. 2012. Catanduba, a new Theraphosinae spider genus from Central Brazil (Araneae, Theraphosidae). Zootaxa 3172: 1–19


Abstract. A new genus, Catanduba, is proposed and supported on the cladistic analysis with the following synapomorphies: embolus tapering abruptly from half of the length, embolus tooth associated with PIK and a triangular basal nodule on male metatarsus I. Homoeomma simoni and Plesiopelma flavohirtum are transferred to Catanduba and five new species are described: C. tuskae, C. araguaia, C. piauiensis, C. canabrava and C. peruacu. The species occur mainly in central Brazil in Cerrado areas, with some species also occurring in Atlantic forest (C. tuskae sp. n.) and Caatinga (C. piauiensis sp. n. and C. peruacu sp. n.).

Új JoA – madárpókos cikkek

http://www.americanarachnology.org/JoA_tocs/JOA_contents_v39n3.html

Shaw, E. M., S. P. Bennett & C. P. Wheater. 2011. Distribution of Brachypelma vagans (Theraphosidae) burrows and their characteristics in Belize over two years. Journal of Arachnology 39 (3): 515-518. doi: http://dx.doi.org/10.1636/P10-39.1

Abstract. To help to address the paucity of ecological knowledge available for Brachypelma vagans Ausserer 1875, a CITES protected species, we monitored a population in Western Belize for two years to provide data for distribution and dispersal. Despite previous over-collection for the pet trade, the species is locally highly abundant in some areas of Belize. We recorded the distribution, burrow and spider characteristics of B. vagans in 2007 and 2008 at Las Cuevas Research Station, Belize. Population dynamics were compared between years, as was individual location. Over 100 burrows were located in both years; however, previous assumptions that individuals do not move burrows regularly appear negated, since only 12 burrow locations matched between years, suggesting high intra-habitat dispersal. Despite this apparent high level of movement burrows were significantly clumped, to a similar degree, in both years. This movement could be due to disturbances throughout the year, including flooding during the rainy season. Burrow size correlated with individual body size, except in a few juveniles that appear to have opportunistically claimed an empty burrow, accounting for some small animals found in large burrows.


Guadanucci, J. P. L. 2011. The genus Plesiophrictus Pocock and revalidation of Heterophrictus Pocock (Araneae: Theraphosidae). Journal of Arachnology 39 (3): 523-527. doi: http://dx.doi.org/10.1636/A10-53.1

Abstract. The genus Plesiophrictus is diagnosed and redescribed based on type material and additional specimens. The type species P. millardi (Pocock 1899) is redescribed. The genus Heterophrictus is revalidated, with H. milleti as type species. Heterophrictus differs from Plesiophrictus by the absence of serrula on maxillae and by having a rastellum on the chelicerae and stiff, spike-shaped setae on the prolateral coxae I. The significance of characters used in the taxonomy of both genera is discussed.


Fukushima, C. S., F. Pérez-Miles & R. Bertani. 2011. On the Avicularia (Araneae: Theraphosidae: Aviculariinae) species from Uruguay. Journal of Arachnology 39 (3) :528-532. doi: http://dx.doi.org/10.1636/A10-12.1

Abstract. The taxonomic status of four species of Avicularia Lamarck 1818 described from Uruguay: Avicularia anthracina (C.L. Koch 1842), Avicularia alticeps (Keyserling 1878), Avicularia parva (Keyserling 1878) and Avicularia tigrina (Pocock 1903) is discussed. The holotypes and/or original descriptions of these species were examined, and two taxonomic synonymies are needed, which are presented herein. Avicularia anthracina is transferred to Grammostola, resulting in Grammostola anthracina (C.L. Koch 1842) new combination and is considered a senior synonym of Grammostola mollicoma Ausserer 1875 new synonymy. Likewise, Avicularia parva is transferred to Catumiri Guadanucci 2004, where it is placed in the synonymy of Catumiri uruguayense Guadanucci 2004 new synonymy. Avicularia tigrina and Avicularia alticeps, originally described in the genera Ischnocolus Ausserer 1875 and Pterinopelma Pocock 1901, respectively, are herein considered nomina dubia since their types are presumed lost.

Boldog karácsonyt

Sok szeretettel kívánunk az Apropók blog nevében Boldog Karácsonyt minden kedves olvasónak.

Hamupipőke

Aki ott volt az idei Pókásztalálkozón, és még emlékszik az előadásomra, az nagyjából sejtheti, hogy miről lesz szó. Hát azóta vannak új fejlemények. Addig is amíg nem írhatok róla (majd ha elfogadták a cikket), akkor majd fogok. :D

Régi, de nem elfeledett

Több, mint 100 év után találtak rá újra egy madárpókfajra. A Biologia Centrali Americana-ban F. O. P.-Cambridge által 1897-ben, Guatemalából leírt Citharacanthus longipes fajból eddig csak az eredeti típuspéldányok voltak ismertek. Az idén nyáron a Cusuco Nemzeti Parkban (Honduras) végzett Operation Wallacea felmérés egyik gyümölcse két, egymás mellett élő madárpókfaj felfedezése volt. A múzeumi példányokkal való összevetés után az egyik faj az elveszettnek hitt C. longipes-nek bizonyult, a másik pedig a (relatíve) közelmúltban leírt C. livingstoni Schmidt and Weinmann, 1996. Habár a második faj azonosítása még nem teljesen biztos, mindkét faj jelenléte Hondurasban új adat/eredmény.

Forrás: Tarantula species rediscovered after 100 years.

Még gőzölög...

Milyen Tina? Bonnetina!

Estrada-Alvarez és Locht a Sociedad Entomológica Aragonesa (S.E.A.) bulletinjében megjelent cikkében egy tudományra új Bonnetina faj leírását olvashatjuk. A Bonnetina aviae-nek nevezett faj négyre növeli a tudomány számára ismert Bonnetina fajok számát. A többi három fajtól az ivarhólyag, spermatartók, a csáprágók kitinfogainak száma, valamint a lábak hosszúságainak aránya alapján különítik el. Az új fajról képet jelenleg nem tudok itt közzétenni, aki viszont nem ismeri a Bonnetina génuszt, Rick West honlapján nézelődhet (és észreveheti, hogy több faj vár még leírásra).

Estrada-Alvarez, J. C. & A. Locht. 2011. Descripción de Bonnetina aviae sp.n. de Méxicó (Araneae: Theraphosidae: Theraphosinae). Boletín de la Sociedad Entomológica Aragonesa (S.E.A.) 48: 151‒155.

Stuart Longhorn-ék Hondurasi pókvadászata

Stuart Longhorn nyáron Hondurasban járt, pókszabásúakat gyűjtöttek egy nemzeti park felméréséhez. A madárpókos képek Stuart flickr albumában megtekinthetők.