cikk

Végre egy kis késedelemmel de hírt adhatunk arról, hogy JOSE PAULO L. GUADANUCCI (Brazil) & RICHARD C. GALLON (UK). A revision of the spider genera Chaetopelma Ausserer 1871 and Nesiergus Simon 1903 (Araneae, Theraphosidae, Ischnocolinae). Zootaxa 1753: 34-48 (21 Apr. 2008) 7 plates; 38 cikke megjelent.

Feltételek uazok, mint eddig. Aki elküldi nekem az összefoglaló fordítását, vagy az újból működő DNFSre kiteszi, megkapja a teljes cikket pdfben. Amivel már azt csinál amit akar, elvégre megdolgozott vele/érte.

Összefoglaló:
Chaetopelma Ausserer 1871 and Nesiergus Simon 1903 are revised. Cratorrhagus Simon 1891 is considered a junior synonym of Chaetopelma. Cratorrhagus tetramerus (Simon 1873) and the female of Cratorrhagus concolor (Simon 1873) are conspecific with C. olivaceum (C. L. Koch 1841). Ischnocolus gracilis Ausserer 1871, Ischnocolus syriacus Ausserer 1871, Chaetopelma shabati Hassan 1950 and Ischnocolus jerusalemensis Smith 1990 are also treated here as junior synonyms of C. olivaceum. Chaetopelma adenense Simon 1890 is proposed as a junior synonym of Ischnocolus jickelii L. Koch 1875. Chaetopelma gardineri Hirst 1911 is transferred to Nesiergus. Hence, Chaetopelma comprises three valid species: C. olivaceum (C. L. Koch 1841); C. karlamani Vollmer 1997; C. concolor (Simon 1873) n. comb. from the Middle East and northeastern Africa. Nesiergus, which appears endemic to the Seychelles archipelago, now comprises three valid species: N. gardineri (Hirst 1911) n. comb.; N. halophilus Benoit 1978; N. insulanus Simon 1903.
Key words: spider taxonomy, junior synonym, Mediterranean, Middle East, Seychelles.

Könyv...

Az APCI gondozásában megjelent, 424 oldalon 58 ábrával:

Gérard Dupre

DES SCORPIONS ET DES HOMMES
UNE HISTOIRE DE LA SCORPIONOLOGIE DE L’ANTIQUITE A NOS JOURS



Erős Franciával rendelkező skorpiórajongók itt tudják megrendelni 20EUR ellenében:

ASS. POUR LA CONNAISSANCE DES INVERTEBRES, CCP 52 396 48 A (Paris).
DUPRE - BP 21 - 94191 VILLENEUVE ST GEORGES CEDEX - FRANCE

Nem mind arany ami fénylik avagy...

... attól mert farkaspókot kiáltunk az nem jelenik meg a kertek alatt.

Érdekes, Portugáliából származó, házban, telelés közben rajtakapott és gyűjtött 2 nagy nőstény pók keltett itt egy érdekes 15 percet, és ma Anyák napján gondoltam szakítok időt és írok erről az élményről.

Teszem azt mások okulása végett.

Naszóval az egész őgy kezdődött hogy beszaladtam a másik laborba ahol Nikolaj éppen egy nagy farkaspókkal küzdött. Kérdezte rápillázok e mondtam hogyanfenébene... addig sem kell dolgozni :D

Ami első pillanatra is fura volt az alant látható szép, hatalmas állaton az a szemállása volt. A hátsó középszemek túl közel voltak egymáshoz, és a hátsó szemere fektetett egyenesek jellegzetesen Pisauridae vagy Zoridae szerűen az előtest vonalán innen metszették egymást. Vagyis a farkaspókok innentől nem játszanak, hanem leülnek a kispadra, náluk a szemekre fektetett egyenesek, jóval az előtest vonala után metszik egymást (vagyis a hátsó középszemek majdnem ugyanolyan messze vannak egymástól mint a hátsó oldaszemek). Ugyanakkor a Zoridaenak túl nagy volt az állat, Pisauridaenek pedig meglehetősen robosztus lábai voltak (v.ö. egy szép hosszúlábú vidra- v csodáspókkal).

Vagyis mindenféleképpen egy Lycosoideaval állunk "szemben". Hogy hogynem hirtelen beugrott egy nemrégiben publikált cikk Ambros Haenggi és Angelo Bolzern tollából, az Arachnologishen Mitteilungen 32: 8-10. Innen már csak egy kisugrás volt előkaparni a cikket, a Spinnen Mitteleuropas linkjét, illetve egy szokásos Lolka-Bolka de használható rajzos Wunderlich cikket. Ekkor derült fény arra hogy ez bizony egy fonálszűrős pók, Zoropsis spinimana, lásd a Spider Genera of the Word idevonatkozó fejezetét.

Tekintve, hogy kapásból mindkettőnk ránézésre egy nagy Lycosa fajnak hitte ezt az érdekes és valljuk meg szép pókot, ráadásul Németországból és Svájcból nemrégiben mutatták ki a fajt, tettem egy érdekes kísérletet. Az Arachnida mi mindent meghatározunk képről fórumrész Lycosidae-s topikjában beraktam egy netről származó képet. Kaptam egy Arctosa tippet.
Ez egyrészről ujfent meggyőzött arról hogy a fényképről való határozás sokszor nemcsak lehetetlen, de káros is.
Másrészről simán lehet ez a faj Magyarországon is és nemhinném hogy sokan észrevennék. Mert ki az a hülye aki mikri alá rak egy batárnagy farkaspókot. ...
kisbetűkkel jegyzem meg hogy harmadrészt ez egy újabb bizonyíték arra, hogy gonoszabb vagyok az (E)ördög(h)-nél is :P
Üdv:
siler

Soren in da house

Múlt csütörtökön illusztris vendége volt a csütörtöki "spider sorting afternoon"-nak. Nem más mint a dán Délkeletázsiai MP szakértő Søren Rafn (igazábol az ø az ő, de ezért okoljuk a magyar ÁBÉCÉT). Volt szerencsém a saját irodámban (ami egyben a laborom is) vendégül látni őt, majd feltúrni az egész gyűjteményt a Cyriopagopus schioedtei típusegyedéért (mik vannak itt csak lepődöm olykor, bár azt remélem elmondtam, hogy ebben a nemes intézményben vala dolgozott Schjödte aki a Liphistius malayanus magyar nevén Maláj félpókot leírta vala, súgye értelemszerűen az a típus is itt leend). Szóval kerestük Thorell típusát amit egyébként Omothimusként írt le (én ezt a nevet MEGYJEGYEZNÉM), mígnem a könyvelést megnézve kiderült, hogy már régen Boris Strifflernél vannak aki Volker von Wirt részére kölcsönözte ki a típusokat. Szó mi szó minden út összefut.

Érdekes fejtegetésbe és beszélgetésbe bonyolódtunk, melynek nagy része itt olvasható: http://fugleedderkopper.blogspot.com/ s bár ezen blog is nemzeti hagyománytiszteletből (és lustaságból) en-nyelvén fejezi ki magát, teszen így Søren is. Akik viszont nem tudnak dánul, azoknak is érdemes ellátogatni ide, irodalomtöltögetés szempontjából. Ezt nem részletezem nagyon, magyarember úgyis letölti és megnézi a képeket...

A Cyriopagopus-t jártuk körbe emlékeim szerint a dnfsen is volt ezzel kapcsolatban egy HSZem ahol csaknem sikerült "átküzdeni" magam a beideegzéseken, de ez hamarosan változni fog. :D

Szóval több mint nemtitok hogy a C. sp. blue (plussz a szeriaszam) két árul pókoknak a Lampropelma violaceopes Abraham, 1924 fajnevet kellene viselniük. MÁS kérdés vajh Lampropelma e ez a faj...

Az arachnidán Pudingbá leirta a Cyriopagopus violaceopes (Abraham, 1924) nevet amit NEM kellett volna. Vagyon is a C. paganus típusegyede amit égre földre keres mindenki de senki nem találja, vagyis "type specimen is lost" lesz a sorsa. Továbbá erős a gyanú, hogy egy juvenil nőstény alapján írták le, ráadásul Myanmarból ami kicsit arébb van mint a többi faj. SENKI nem lenne meglepve ha kiderülne hogy egyéb - mostan megnevezni nem lehet mert senki nem látta - ismert fajjal lenne ő azonos.

És itt jön egy érdekes csavar. a Cyriopagopus fajok az Omothymus génuszból jöttek amit Simon egy tollvonással tett a Cyriopagopussal egyenlőve (hintette be utána sóval, hogy többé más ne is tudja milyen az IGAZI Cyriopagopus). Viszont ha a C. paganus nomen dubium lesz akkor a Cyriopagopus is az leszen, a többieknek pedig revalidálni kell a régi Omothymus nevet, és egy kakival kevesebb van a nevezéktan háza táján. Hogy ez zökkenőmentesen történjen arról személyesen fogok gondoskodni, hiszen Søren szívesen látott vendég a ZMUCban és valószínűleg vizsgái után rendszeresen megjelenik majd itt.

Üdv:

siler

T-Rattler a Csörgőmadárpók

Egy valószínűleg új génuszba tartozó Ausztrál madárpókról van szó, mely igen érdekesen stridulál. Máris nagy rajongótábora van, el is nevezték a hobbisták Csörgőmadárpóknak (Csörgőkígyómadárpóknak).

Hallgassuk csak...:



Akit komolyabban érdekelnek az Ausztrál madárpókok, esetleg fel is szeretné venni a kapcsolatot az Ausztrál pókosokkal, annak érdemes rápillantani az alábbi linkekre:

http://www.theata.org/home.php

http://www.thedailylink.com/australiantarantulas/index.html

Az első cserebogarak már repülnek, így némi időráfordítással magunk is gyűjthetünk egy kis ígyencséget madárpókjainknak. Tápértékük nem túl nagy, viszont a madárpókok imádják őket "ropogtatni". Arra kell csak ügyelni, hogy ne vegyszerezett területről gyűjtsünk.

Én nagyon szeretem az állatokról szóló antik razokat, határozókat. Minap is találtam egy jó kis oldalt. Sajnos pókokat nem leltem fel benne, de sok egyéb érdekességet igen. Eléggé rendszertelenül lett felpakolva a tartalom az oldalra (több dolog újra, meg újra ismétlődik), de a téma iránt érdeklődők biztosan találnak érdekes dolgokat, hiszen végeredményben a férgektől a majmokig nagyon sok állatról vannak fent rajzok.



Innen indul, aztán már csak a "next file'-t kell nyomni:

http://caliban.mpiz-koeln.mpg.de/~stueber/library/species_zoo/species_00001.html

Kimentünk a hóra…

Bejegyzés a Lampropelma sp. "Borneo black" témában.



>> a bejegyzés elérhetősége itt<<

Tegnap kaptam a hírt, hogy megjelent Szita Éva futó-karolópókos cikke. Ez a Philodromidae családot jelenti segítségképpen itt egy fotó. Bár a cikk főleg ázsiai fajokról szól, mégiscsak érdemes ha a pdf (ami innen tölthető le) ott pihen a winyóm, hiszen az ördög sohasem alszik.
Akár párhuzam is vonhatnék a nemrégiben tudásilag felfuttatott Larinia keresztespóknemre...
A cikknek az ad velem való aktualitást, hogy volt szerencsém a kéziratot lektorálni.

Új Bikapókfaj, mely Magyarországon is előfordul

A Zoologica Scripta ujság előtartalmát böngészve jutottam ehhez a cikkhez, melynek absztraktját Kovács Gábor volt szíves lefordítani nekem, amit ezúton is köszönök!

Olvasuk el először ezt az absztraktot, és aztán nézzünk meg néhány furcsaságot...

A közép-európai Eresus-fajok taxonómiai felülvizsgálata és filogenetikai elemzése. (Araneae: Eresidae).

Rezac, M., Pekár, S. & Johannesen, J. (2008): Taxonomic review and phylogenetic analysis of central European Eresus species (Araneae: Eresidae). – Zoologica Scripta.

Absztrakt (Abstract).

A bikapókok (Eresus spp.) a 18. századtól kezdve kerültek a tudományos érdeklődés látókörébe, ám a génusz taxonómiai ismerete jelenleg sem kielégítő. A korai rendszerezések a színezet és a méret különbségeket vette alapul, melyek alapján az Európában előforduló bikapókokat számos fajra osztották fel. Ezek azután később egyetlen hatalmas fajba, a Portugáliától Közép-Ázsiáig elterjedt Eresus niger/E. cinnaberinus-ba kerültek. Jelen munka az Észak,- és Közép-Európából származó Eresusok átfogó revízióját adja, morfológiai, fenológiai, élőhelyi, elterjedési és molekuláris adatokat felhasználva. A vizsgálatok alapján három faj különíthető el: E. kollari, E. sandaliatus és az E. moravicus (tudományra új faj). Az E. niger elnevezés (eredetileg Aranea nigra) nem az A. nigrának megfelelően, hanem korábban említett pókfajokra volt érvényes. Éppen ezért az E. cinnaberinus elnevezés nomen dubiumnak tekinthető. A három faj méretben, színezetben, az előtest és a párzószervek alakjában, fenológiájukban, valamint eltérő élőhely választásukban térnek el egymástól. A vizsgálatok során morfológiai értelemben vett átmeneti formák nem voltak kimutathatóak. Az jellegzetes testfelépítés és fenológia ellenére a génusz genetikailag bonyolult. Genetikailag az E. sandaliatus és az E. moravicus sp. n. mitokondriális haplotípusukat illetően monofiletikusak, míg az E. kollari parafiletikus. A közép-kelet-európai E. kollari populáció valószínűleg az E. sandaliatus és a monofiletikus közép-nyugat-európai E. kollari egykori hibrid leszármazási vonalát reprezentálja. A Kelet,- és Nyugat-Európai E. kollari egyedek morfológiailag és fenológiailag megkülönböztethetetlenek, így nem tudtunk formális különbségeket találni közöttük. Mindemellett a további részletes populáció szintű kutatások talán az E. kollariból egy újabb fajt fognak elkülöníteni.

#1 Azért az ha van 3 fajom, amiből az egyik a másik kettő hibridvonala, akkor valószínűsíthetném, hogy vagy egy fajom van ami variabilis (lásd ex. E. cinnaberinus), vagy hibridfajok léteznek a pókokon belül (ez külső megtermékenyítésű állatoknál pl. halak nem nagy szám), ami nagyobb szám mint egy új faj.

#2 A taxonomia eléggé slampos. Nomen dubium AZ amikor a fajt nem tudom azonosítani a típus alapján... Nem a félrehatározások vagy homonímok...

#3 Nem értem miért kellett a szerzőnek leírni a moravicus-t az új fajt. Amikor a következőket írja: We decided to designate material from only the south-eastern part of the Czech Republic as paratypes, to minimize the possibility of including more taxa in the type material (frequent presence of morphologically very similar, allopatrically distributed species in the genus Eresus).

Vagyis azért csak néhány egyedet jelölnek ki egy NEHEZEN elkülöníthető (általuk egyszerűnek mondott) fajból, nehogy belekeveredjen néhany nagyon hasonló más faj. DE HÁT BASSZUS TI TUDJÁTOK A LEGJOBBAN MITŐL ÚJ FAJ EZ!!! DE ezek szerint mégsem.

Tudós barátom és tanítóm aki állíthatom csillapíthatatlan szenvedéllyel bír eme - katicabogárpókoknak nevezett - jellegzetes állatok iránt, több munkaórát, hetet rááldozva SEM tudott előjönni egy épkézláb karakterrel...

Na most ha ezt a kettő összeadom, a legenyhébb amit mondhatok, hogy örülök, hogy nem foglalkozom Eresusokkal...

#4 A filogenetika analízissel egyetlen baj van, hogy NEM az. Hanem genetikai hasonlóság analízis. AMI nem filgenetika, mert a változáson keresztül történő leszármazást nem veszi figyelembe csak a teljes genetikai hasonlóságot.

Szó mi szó, a Zoologica Scripta kicsit csalódást okozott a review alatt ezeknek KI kellett volna BUKNIA!

Milan Réz-Ács aki egy jó fej srác és jó ökológus (vagy legalábbis azt elhiszem) sokat hibázik mostanság, a legnagyobb hibája, hogy ha elakad akkor nem kérdez meg egy taxonómust (akikből azért AKAD mindenfelé). A jó taxonómusra pedig itt láthatunk egy szép példát: Trebacosa europaea, a new wolf spider from Hungary (Araneae, Lycosidae). Cs. Szinetár & B. Kancsal p. 153