Thursday, March 13, 2008

Fordításra fordítok egy topikot

A facebookon botlottam bele régi ismerősömbe, Stuartba, (a Stuart's tarantulasból lehet ismerős, mert nem ő a kisegér). Ghentben egy átbulizott éjszaka után sikerült egy laza 45 perces józanító hazasétát abszolválnunk :D Most futottam bele egy cikkébe amit Figyelembe ajánlok. Az abstract lefordításáért (és a www.maxinet.hu/madarpokon való közzétételért) a teljes cikket elküldöm. Előbb kell a fordítás bizalmi alapon nem lehet Magyarországon dolgozni o.O

THE UTILITY OF MOLECULAR MARKERS FROM NON-LETHAL DNA SAMPLES OF THE CITES II PROTECTED ‘‘TARANTULA’’ BRACHYPELMA VAGANS (ARANEAE, THERAPHOSIDAE)

ABSTRACT. Tarantula spiders of the genus Brachypelma Simon 1891 are the only complete genus of arachnids protected from international trade under CITES law. To better understand the genetic cohesion of spiders within this genus, we evaluated multiple genetic fragments (totalling about 2200 bp) for their ability to recover population sub-structure among wild-caught Brachypelma vagans (Ausserer 1875) from
Belize. We used a novel non-lethal method of tissue sampling, by inducing autospasy of the medial leg. This method allowed us to release wild-caught individuals of this protected species after DNA sampling. We used arachnid specific PCR primers to amplify targeted regions of B. vagans DNA, testing various combinations for consistency. We compared mitochondrial fragments from two populations of B. vagans
(50 km apart) for variation in mitochondrial 16S lrRNA (plus 5 ND1), CO1, and the nuclear ITS-2 spacer. Both lrRNA-ND1 and CO1 provided congruent estimates of population subdivision, and indicated that lrRNA-ND1 contained the greatest variation. The nuclear ITS-2 was surprisingly short (193 bp) and relatively invariant across B. vagans. While both mitochondrial fragments appear suitable to elucidate population subdivision and historical processes in B. vagans, we suggest that mitochondrial markers may overestimate population division in B. vagans. We conclude that along with valuable inferences from mitochondrial regions, the characterization of population sub-structure in tarantula spiders will be enhanced
by other estimates from alternate nuclear fragments.
Keywords: Belize, forced autospasy, molecular divergence

RESPIRATORY REFINEMENTS IN THE MYGALOMORPH SPIDER GRAMMOSTOLA ROSEA WALCKENAER 1837 (ARANEAE, THERAPHOSIDAE)

ABSTRACT. In this study we hypothesized that Grammostola rosea Walckenaer 1837, an active predator of large size that depends on its two paired book lungs for respiration, would have a refined low energy strategy based on its thin air-hemolymph barrier. The morphology of book lungs and the oxygen consumption at 20u and 30u C under normal and starvation conditions were studied. The oxygen consumption was low compared to that expected for spiders from the allometric relationship, 0.027 6 0.01 ml O2 g21 h21 (average 6 standard deviation), and it was depressed at 30u C under starvation. The harmonic mean thickness of the airhemolymph barrier was 0.14 6 0.03 mm, the respiratory surface density was 122.99 6 35.84 mm21, and the book lung volume ranged from 12.2 to 37.5 mm3. With these parameters a high oxygen diffusion capacity was estimated. The combination of low resting oxygen consumption and high pulmonary oxygen conductance results in very low gradients of partial oxygen pressures across the air-hemolymph barrier (0.12–0.16 kPa)required to satisfy the resting oxygen demands.
Keywords: Oxygen consumption, book lungs, mygalomorph spider

SOCIAL ENCOUNTERS BETWEEN MALE BROWN SPIDERS, LOXOSCELES GAUCHO (ARANEAE, SICARIIDAE)

ABSTRACT. Twenty-two interactions between males of Loxosceles gaucho Gertsch 1967 were investigated in order to study its intrasexual interactions and level of aggressiveness. Aggression by lunges or bites was observed in just 22.7% of the trials and three behaviors were identified as aggression-attenuating mechanisms: a hug; fleeing, and a postural pattern (POS). Interactions took place in 59.1% of the trials and the pairs interacted using one or two behavioral patterns (vibratory and/or postural). The vibratory pattern (VIB) consisted of foreleg vibration, palpal drumming, and abdominal pulsation and was used by both resident and intruder opponents. The postural pattern (POS) was used exclusively by resident males and it was similar to the behavioral pattern of sexually receptive L. gaucho females; in these cases the intruder male responded using the VIB. In conclusion, the interaction between adult L. gaucho males is usually non-aggressive. The behaviors described in this study possibly promote group-living and help to explain the gregarious populations of recluse spiders. Intra-specific sexual mimicry can occur in these interactions, but this hypothesis requires further investigation.
Keywords: Aggression, gregariousness, male-male interaction, sexual mimicry

A végére pedig ideteszem őt sormintának:




a hozzátartozó cikket pedig sajnos csak így prezentálom:

Wednesday, March 12, 2008

Új fotók a honlapon

Talán még emlékeztek amikor a 8. Magyar Pókásztalálkozóra készültem. Samuferi végre frissitette a témát, így az NKI oldaláról letölthető mind...









Akárcsak az absztraktok a kisfüzetben

Saturday, March 08, 2008

Új könyvek

NA JÓ, most szállt el 1 órai gépelésem... kicsit dühös vagyok. PLáne magamra, hiszem ha egy copyt nyomtam volna...

Kicsit hosszúra nyúlt szünet után újból találtam egy félórát amikor a lustaságom – melyet fáradságnak álcázom az esetek nagy részében – nem akadályoz meg csapongó gondolataim rendezésében, és pixelesítésében. Mert nehéz ám a gondolatokat áttolni papírra, vagy képernyőre… először is ugye olyan embereknek "mondod" el a dolgot akit nem látsz (ergo no visszajelzés tőle) illetve aki téged nem lát, vagyis a kiegészítő testbeszédre sem hagyatkozhatsz… Ugyanakkor mivel többször visszaolvasható az egész hóbelevanc, ráadásul igényesnek is kell lenned.

Nah most, hogy így megúsztam a bevezetőt, lássuk azokat a könyveket. Az info a ISAtól jön:

Az első Dave Penney könyve akit azt hiszem méltán lehet a borostyánköbe zárt pókok fenegyerekének nevezni. Rendkívültapasztalt, sok cikke van, és pontosan tudja, hogy hogyan "adja el" a borostyánkőkutatást. Nem egy nehéz überszakmaival, hanem egy tudományos igényességgel összeállított szakmai ismeretterjesztő könyvvel. Nos akik a Durell féle esetleg a Steve Irwin féle tudományos ismeretterjesztésen nőttek fel, ők ne is olvassanak tovább, nézegessék csak a képeket. Akik azonban olvastak már Attenborough-t vagy neadjuristen nem két libáért ugrottak be valamelyik egyetem biológia szakára, nos ők jól fognak szórakozni.

Egy kis ízelítő letölthető innen

A Másik könyvet John Murphy jegyzi (persze az előző verzióban kifejtettem kicsit jobban de kapja be a blogspot), a léányeg hogy Robert bácsi ÜBERPRO rajzaival illusztrálta a könyvet mindenki nagy megelégedésre... Kötelező darab, hiszen Gnaphosidae mindenütt van, ráadásul a Gnapho-pára (gy.k. N. Platnick) nem a rajzairól híres... Sőt az összes rajzát Muhhamed Shaddab készíti, aki nem szép de rendkívül hasznos rajzokat csinál.


Mindenesetre Robertsbácsira visszatérve ő rajzolta ugye a a legfrissebb határozókat (kis és nagyroberts), és a szintén Murphy által írt Délkeletázsia Póknemei című könyvbe is készített lélegzetelállítóan szép rajzokat...


Friss cikkek a nagyvilából:

Agnarsson I, Coddington JA, May-Collado LJ. 2007. Elongated pedicillate setae – a putative sensory system and synapomorphy of spiders. Journal of Arachnology 35, mely a pókokra egyedi ÚJ szőrképletet fedezett fel.

Másik friss cikk A Lopardo, L. and G. Hormiga. In press. Phylogenetic placement of the Tasmanian spider Acrobleps hygrophilus (Araneae, Anapidae) with comments on the evolution of the capture web in Araneoidea. Cladistics (pdf) ami azért érdekes mert az apró pókokat (Anapidae, Mysmenidae környéke) együtt gyűjtöttük Tasmániában... ez adja az apropót is hahahaha...

És Günter Strikes back 34. rész: Dimitrov D., Álvarez-Padilla F., Hormiga G. 2008. Until dirt do us apart: on the unremarkable palp morphology of the spider Sternospina concretipalpis Schmidt & Krause, 1993, with comments on the genus Prionolaema Simon, 1894 (Araneae, Tetragnathidae). ZOOTAXA, 1698: 49-56. PDF


Télleg nem bántásiból és nem párhuzamot vonva semmiféleképpen senkivel, pláne nem M.o.-n, de végképpen nem értem ha valami nem megy akkor MIÉRT erölteti? Günter Schmidt újfennt pellengéren (vagy pengeélen kinek mi tetszik)... Képfogadás balról, kattint erősen néz. 1993ban Schmidt és Krause (elétükben először, persze azt is el kell kezdeni de talán nem MPs múlttal kellene ilyennek nekiállni) leírtak egy állaspók génusz/fajt persze rögtön újat mindenből amelynek az volt a jellegzetessége, hogy a két pedipalpusz FÚZIÓNÁLT (legalábbis ezt vizionálták). Persze most 15 évvel később kiderült, hogy csak jól összeakadt a két tapogatóláb és az egyikről hiányzott a cymbium és, hogy istenigazából a Tylorida striataról van szó. Más kérdés, hogy a francért kellett az új génuszt leírni, miért nem lehetett a tyloridába bepaszírozni... Günter bácsi pályafutása kezd ámokba átmenni... gyakorlatilag mintha fizetnének a taxonómia aktuséert...

Azért egy dologra jó volt Schmidt, apropót adott, hogy a történelem legnagyobb pókok kavaróit megemlítsem... Legnagyobb kavarógép: Candido Firmino de Mello-Leitao volt and YES sok madárpóknév fűződik hozzá... a mai napig is áldják brazil pókászok, skorpiósok, kaszáspókosok... ha nem lett volna kb 50 évvel előrébb lennének ma a srácok... Következő nagy gép: Roewer bácsi aki kaszásokat is abajgatott, Mivel minden fajért külön pénzt kapott nagyon sok fajt írt le... kb 2300 kaszást (a pókosat nem tudom becsülni se). Neki köszönhetjük a bazi nagy kavart az Afrikai Lycosidaekben, Caporiacco aki mindent összekevert (mert állítólag részegen dolgozott). Érdemes még megemlíteni Tikadert aki az indiai pókászok legaktívabbaként annyi kakit kavart, hogy Brignoli külön cikkben dorgálta meg...
Magyarok közül - sajnos - meg kell említeni Kolosváry Gábort aki leírt vagy 10 új fajt annélkül, hogy az adott csoportot ismerte volna, így csak idő és munka kérdése mikor szűnnek meg a fajai.

Fontos kiemelni, hogy ezeknek az embereknek - hasonlóan a világ népességének 99.99%-ához FOGALMUK sem volt arról, hogyan működik a taxonómia, ami csak azért volt baj mert művelték...

Friday, February 15, 2008

Karibi szépség

Volt egy gyors kis fotózás bokros teendőim közepette. Témának (többek között) egy gyönyörű nagytermetű madárpókot választottam, a Phormictopus canceridest. A törzsalakról készült képek közül válogattam ide néhány fotót.

Juv. Phormictopus cancerides habitus

Photobucket

Juv. Phormictopus cancerides portré

Photobucket

0.1. Phormictopus cancerides habitus

Photobucket

Thursday, February 07, 2008

Még langyi az email amelyben Zé, alias José Guadanucci szíves tudomásomra hozta, hogy doktori dolgozata a neten ingyenesen elérhető. A 234 megányi df rendkívül élvezetes olvasmány a portugálul tudoknak, de mint tudjuk az átlagember ugyis csak a képeket nézi meg...
A fennti iromány innen tölthető le minimális logikai szűrővel :D (concordo es a négyzetet is jelöld meg...). Első böngészésre is kb a madárpókászok mennyországa...rengeteg színes fotó, rengeteg rajz, rengeteg szkenninges felvétel, rengeteg törzsfa szal rengeteg infó. Persze persze lehet fanyalogni, hogy nem magyar (lol, ird meg te :D, és akkor majd gondolkodj el rajta hogy érdemes e 3 embernek megírni) vagy hogy nem angol (szerintem a lényeg kivehető így is). Egyetlen apróság: azért a 234 megás pdf megeszi ramot... ugy 1 giga alatt mindet :D.
Érdekesség, hogy a Holothele incei átkerült egy új génuszba, a Neoholothele-be. Fontos tudni hogy bár ez szép és jó, míg nem lesz publikáció (és itt nemtudom hogy a brazil PhD dolgozat az e - általában ugyanis nem az, hanem "kézirat" a státusza) addig nem kell átirni a kiscetlit a dobozokon :D Kiváncsi vagyok nektek hogy tetszik, esetleg kérdés van e az irománnyal kapcsolatban. lassan 5 főre emelkedik az "olvasók" tábora gyanítom az első hozzászólás is lassan megszületik majd.

Ha már az irodalmazásnál tartunk, egy ujabb alapműről csúsztam le majdnem, a 2007 ben kiadott Harvestmen: The Biology of Opiliones google books amelyet José témavezetője Ricardo Pinto-da-Rocha mellett a filogenetika és a kaszáspókkutatás nagymenője Gonzalo Giribet szerkesztett. Vastag nehéz könyv, ami alkalmas arra hogy a kaszáspókok szeretetét az ember beleverje a hallgatókba (ne feledjük a hallgató nem vas, tehát nem kell addig ütni ami meleg). Itt meg is lehet rendelni sőt még bele is olvashatunk (ha a google books nem elég...)

Tuesday, February 05, 2008

A 24dik ECA, elkezdődik a regisztráció

Kettő darab teljes perce kaptam meg a 24dik Európai Pókásztalálkozóra a regisztrációs felhívást… Rögrön a logo a szívemnek kedves, ráadásul Svájcban sohasem jártam még. Sajnos a németajkú pókászokkal gondban vagyok hiszen lehetnek osztrákok németek svájciak, de úgy tűnik azért elég sokan vannak… De nézzük cask a lapjukat (egyébként hogy már februárban működőképes lapot nyomjanak ki, általában már ez egy elég nagy szervezési bravúr, plane ha hozzáadjuk, hogy Christian Kropf ráadásul még a Konrad Thaler féle emlékkötetet is szerkeszti, nos akkor le a kalappal. Mondjuk kiváncsi vagyok, hogy a türelmük mikorra fogy el, s nyilik ki a sváci bicska a zsebükben…


Bern városa elég szép lehet, de már most egy két plussz bónuszka ami eddig nemigen volt: fotóverseny (amire benevezek, és majd először itt csodálhatjátok meg a képeket amik közül válogatni fogok :D A videóverseny nyilván ennek egyfajta mutációja, ám legyen. Ráadásul elő-konferenciás workshop is legyen

Szóval fiúk lányok, elő a sporolt manit lehet regisztrálni és filózni, hogy hogyan kellene oda menni :D

Sunday, February 03, 2008

Egy sp. ami elméletileg "guangxiensis"

Éppen túl vagyok egy bulbusdokumentációs fotózáson melynek tárgya egy Chilobrachys sp. "guangxiensis" néven futó Délkelet-Ázsiai madárpók hím példánya volt (később majd vesézek egy nőstényt is).

Tudvalevő, hogy a kereskedelemben árusított Chilobrachysok (fantázia) neveiket legtöbbször hasraütésre kapják, így előfordúlhat az, hogy a képeken látható állat egy C. huahini vagy egy C. dyscolus..stb. Zömében e két fajból kerülnek a kereskedelmi forgalomban árusított "ugyanolyan szalonbarna" Chilobrachysok (legalábbis Volker von Wirth szerint), melyek időről-időre új és új néven tűnnek fel a dörzsölt dealerek kínálatában. No mindegy magam részéről önkényesen nem nevezgetek el semmit, vagyis maradok a "beszerzési névnél" de azért fenntartással kezelem a dolgot a fentebb leírtak szerint.

És most következzék egy 1.0. Chilobrachys sp. "gunagxiensis" önnön habitusában





Bulbus retrolaterális nézet

Bulbus prolaterális nézet

Siler strikes back

A múlt hétvégémet Arkysék jól eltolták, de én nem hagytam magam. Tegnap 11ig letoltam őket a pályáról (alig 2 gigányi képet montázsolva a 12 gigányi alapból...

A végére már fájt a mutatóujjam a sok kattintgatástól, de megérte. Nemcsak ezt a két Arkyst toltam le hanem kettő Archemorust is, a A. transversus-t és az A. dilatatus-t mivel mindakettő ausztrál, ráadásul Balogh Péter irta le őket (mondjuk a transversusról nincs pedipalpus ábra, nemtudom hogyan lett belőle valid fajnév :S). Az, hogy ausztrál valószínűleg nem is lenne nagy baj, csakhogy az ausztrál törvények szerint, minden ausztrál állat/példány/egyed az ausztrál nép büszke tulajdona ergó a holotípust ők szeretnék őrizni.
Ezt persze Balogh is tudta, meg is jegyezte, hogy ott vagyon ahol, persze ehelyet a Puskin utcában volt vagy 30 évig. Nembaj, mivel én revideálok, én valószínüleg visszaküldöm, ami már valószínű nem lesz olyan népszerű tett.
Mindegy, ahogy hallottam Mohácsnál többet is vesztett már a magyar nép... A zootaxába szánom majd a cikket melynek négy ábrája látható itt, két fajt (az Arkys típusfaját, az A. lancearius és egy új-kaledóniai fajt az A. brevipalpus-t) ábrázolva. Hálistennek már megvan színezeti bélyeg (mondjuk a karakterisztikus előfordulásról nemigen ejtve szót) ami alapján nem kell kiszedni őket a fiolából: a lancearius tökvörös, és 8 pöttye van (kettő kicsi a 3 pár nagy felett), míg a brevipalpus első két lábán meg fekete minta van. Érdekesség, hogy a hímek első lábán az lábszáron az első (disztális vagyis ízvégi) tüke erősen hajlott.

Nah hát most ennyire futotta, megyek Zygiellázni, ami ugye szintén valószínűleg nem keresztespók... :D
Érdekes hálója van viszont, a német neve Sektorspinnen is innen ered. Annyira különbözőknek gondolják őket hogy Jörg Wunderlich (a továbbiakban a blogban JW) külön családba tette őket. Ez azon ötletei közül való amiket Platnick WSCje nem követ (hálistennek :D)

Este Fince jelentkezik (ha mionden igaz) addig is frissen, ropogósan jött a nyomdából, még meleg: Pókgyilkos pókok Madagaszkárról, vagyis: A revision of the assassin spiders of the Eriauchenius gracilicollis group, a clade of spiders endemic to Madagascar (Araneae: Archaeidae).
Posted by Picasa