Rajzokról beszélve megtaláltam ezt a rajzot, mely úgy általánosságban és kálváriáját is tekintve élénk színekkel ecseteli egy taxonómus mindennapjait. Az állatokat 2004 telén Dél-Afrikában gyűjtötte Dzsordzs és Teréz (gy.k. Melika & Mikó). Egy egyetem CAMPUSának bokrain és magas füvén. v.ö. Ady tér/Pázmány P. sétány/Károli Gáspár tér gyöpén gyűjtött pókok. Jó sok hímet fogtak és egy kevés nőstényt. A hím gyönyörű (szürketónusban is, de alkeszban is, élve még szebb lehet) és ránézésre látható,
hogy macskapók (Aelullirini), és aki egy cseppet is jártas Afrikában és ugrópókokban az tudja, hogy maximum 2 dolog jöhet szóba (na jó 3 de azért egy fekete
Phlegra-t csak kiszúrunk): maga az
Aelurillus illetve sokkal esélyesebb a
Stenaelurillus. Bár Nyugat-Afrikából írták le bőven azelőtt, hogy megtanultam evésre is használni a kést és a villát. Istenigazából a típusállatok (melyek tesók között is 2 faj minimum ^^, ), öregebbek mint szűk értelemben vett kiscsaládom
összesen.
Majd 2000ben gyakorlatilag hozzáadtak egy jó nagy adag diverzitást (Wanda és Tony). Namármost annak biztos tudatában, hogy nagyon nagy gáz nem lehet egy ködös délutánon úgy 2005 novemerében nekiestem a majd 100 állat szétválogatásának és határozásának. Volt egy sanda gyanúm, hogy a csak az irodalomból ismert S. guttatus esélyes lehet mint egyedüli délafrikai faj, de elhessegettem magamtól a dolgot. Leírom újnak, feleségnek dedikálva ugrottam neki a rajzoknak. Namármost szerintem nagyon szépek és pontosan ennyi a céljuk azok számára, akik ránézésre nem tudják mi ez. Akik esetleg hozzáteszik, hogy nem tudja mennyire pontos a rajz és mennyire azt ábrázolja amit rajzoltam, nos annak vagy 10 mp-je van menekülni vagy 10 éve beleásni magát az afrikai ugrpókokba.
Persze a szkeptikusok már csak ilyen hülyék, de ez az ő bajuk. Kifejezetten nem az ő kedvükért, hanem esztétikai célokat elősegítve emelem be ide eme két ábrát melyen a feleségemnek dedikálandó faj hím és nőstény egyede szerepel. A cikk amibe ezt szántam végülis megjelent és modern kutatóhoz mérten
letölthető érdeklődés esetén ... De az adott faj (sznobok kedvéért taxon - bár akkor még nem volt az - faj viszont már igen) nincs benne, mert Wanda Wesołowska pontosan akkor irt egy cikket egy új Stenaelurillus fajról melyet szinte méterre pontosan onnan gyűjtöttek ahonnan az általam vizsgált egyedek is vannak.
"
What a coincidence, az asztal felett a kredence, benne Zarand Bence kedvence, a tejkence..." kiáltana fel egy brit úriember aki ezt a blogot olvassa, és igen tudnia kell magyarul is, hiszen különben minek olvasná a blogot, vagy ha olvassa is, minek kiáltana fel így. Nos ilyenkor 2 lehetősége van a magamfajta kutatónak. Vagy vérmagyar módon leszrja a másikat vagy gondolkozik és elküld egy adag példányt a kollegának, lepasszolva a fajt. Mert új faj sok van jó kellega kevés. Jó kollegáris kapcsolat, nah az aztán még kevesebb ezekben a kompetitív időkben. Megtettem már többször, és remélem mások is megteszik majd velem/nekem. :D
Természetesen a morális jutalmam nem maradott el. Acknowledgementben szerepelek, képeim (pont ezek a rajz kivételével) megintcsak, és mint utólag kiderült mégiscsak S. guttatus volt mind. Ráadásul valami olyan kis szar különbségen amit és simán elintéztem volna egy kézlegyintéssel.
Íme le femme, ami érdekes de macskapókosok számára
cseppet sem meglepő picit könyebben határozhatók, mint a hímek, amelyek főbb képleteit olyan mértékű szőr borítja, hogy ennyi már Thomas Magnum számára is zavaró lehetett volna. Ráadásul ezek nagyja fehér szőr ami frankón töri a fényet, rajzolni is lehetetlen, szóval van de minek. Persze lehet borotválni, de nem egyszerű (és akkor még arról a rendkívül hosszú, de erős háti részen található szőrszálról nem szóltam, mely a hasi nézet teljes lehetetlenné tevését teszi lehetővé addig míg le nem töröd... isten tudta, hogy kell kicseszni a taxonómusokkal :D
A csajok kevéssé feltűnőek és mint tudjuk a fekete bár slankít, főleg eleganciát és ünnepélyességet hivatott jelenteni, majd hozzátéve az ugrópókok majdnem humán szintű tér forma és színlátását. Nos elképzelhetjük, mi ment végbe azon a télen a magas fűben a herzig kis hímek, akik jóval többen voltak, és a diszkréten fekete nőstények között...
Tudjuk, hogy az ugrópókok híresen jó udvarlók és azt feltételezve, hogy nem kimondottan kellett szemérmesnek lenniük, talán nem véletlen és érthető, hogy miért weöres mindegyik "füle"....
Kettő darab teljes perce kaptam meg a 24dik Európai Pókásztalálkozóra a regisztrációs felhívást… Rögrön a logo a szívemnek kedves, ráadásul Svájcban sohasem jártam még. Sajnos a németajkú pókászokkal gondban vagyok hiszen lehetnek osztrákok németek svájciak, de úgy tűnik azért elég sokan vannak… De nézzük cask a lapjukat (egyébként hogy már februárban működőképes lapot nyomjanak ki, általában már ez egy elég nagy szervezési bravúr, plane ha hozzáadjuk, hogy Christian Kropf ráadásul még a Konrad Thaler féle emlékkötetet is szerkeszti, nos akkor le a kalappal. Mondjuk kiváncsi vagyok, hogy a türelmük mikorra fogy el, s nyilik ki a sváci bicska a zsebükben…
Bern városa elég szép lehet, de már most egy két plussz bónuszka ami eddig nemigen volt: fotóverseny (amire benevezek, és majd először itt csodálhatjátok meg a képeket amik közül válogatni fogok :D A videóverseny nyilván ennek egyfajta mutációja, ám legyen. Ráadásul elő-konferenciás workshop is legyen
